2013


Vasárnap - Az indulás napja - 2013. szeptember 8.
Budapest-Hősök tere - Balassagyarmat - 137 km


Amikor e sorokat írom a többiek már alszanak. Nagyon szép, és egyben nagyon fárasztó nap áll mögöttünk.
Végigtekerted már valaha Dunakesztől mondjuk Vácig a távot kerekpárúton? Megéri rászánni egy napot, erre a
kiruccanásra! A vállalkozóbbak nyugodtan tervezzék hosszabbra a távot, mert Nagymarosig nagyon-nagyon sok
élményt be lehet gyűjteni! Nagymarostól, aki akar átkelhet kompon Visegrádba, akinek úgy tetszik visszafordulhat,
mert ezeket a helyszíneket érdemes visszafelé is végigjarni! Mi továbbtekertünk. Volt néhány társunk, akik nem
jönnek ugyan velünk a teljes távon, de egy-egy szakaszon elkísértek bennünket, és ezalatt még sokat segítettek
is nekünk. Molnár László például jól ismeri a sok helyen rejtett kerékpárutakat Dunakeszi és Vác között, neki
köszönhetjük, hogy gyorsak és hatékonyak voltunk ezen a szakaszon. Fórián Ferivel Verőceig tartottak velünk, ahol egy kellemes fagylaltozás keretében vettünk búcsút tőlük. Lucz Roland, aki 2006-2007-ben nagyon kitartóan tekerte végig a vállalt távokat, ma a dömösi kompig kísert el bennünket, mert 3 kisgyerek várja őt haza. Mindhárman jelentősen emelték az esemény színvonalát!
Hárman maradtunk, és a továbbiakban egy bojban faltuk a kilómétereket Kökény Ferenc komlói és Adorján János paksi résztvevővel. Ma megtettük, amit vállaltunk, Budapest, Hősök teréről eljuttattuk a "küldeményt"
Balassagyarmatra, hogy holnap reggel átadhassuk az első csapat gyereknek, 2 balassagyarmati iskolában, ahol
párhuzamosan 2 Narconon előadó fogja megtartani az előadásokat, összesen 10 osztály részére.
Mi a küldemény? Üzenet, életre szóló értékes tartalommal. Adatok, a drogokkal kapcsolatban, mert az ember
helytálló adatok alapján képes meghozni azokat a döntéseket, amelyek támogató módon hatnak a saját és mások
további életére. 
Így születnek tehát a helyes döntések, amiknek a nyomában boldogság jár, helyes adatok hiányában pedig azok a döntések születnek, amik a katasztrófákhoz sodorják az embereket.

Ma indult el a Narconontúra, előadást nem tarthattunk, mert vasárnap üresek az iskolák, de megérkeztünk 
Balassagyarmatra, este pedig kísérőink, Márton Peti és Harbeit József, Hörbi, - mindketten Narconon előadók -
valamint Kökeny Feri főztek a csapatnak egy felejthetetlenül finom bográcsgulyást. Igaz, 10-kor tudtunk 
csak enni belőle, mert későn sikerült elkezdeni, igaz, nem volt melegvizünk, de ez az este ezzel együtt is fantsztikusan jól telt kis csapatunk számára. 

Mivel jellemezhetném a mai napot? Csak ilyeneket a következő 2 hétre! Gyönyörű idő volt, viszonylag gyenge 
forgalom, festői tájakon járhattunk remek társasággal, és nagyon finom vacsorával zártuk a napot, tudva, hogy az igazi kihívások holnap kezdődnek a számunkra. Reméljük, hogy közreműködésünk eredményeként nagyon sok gyerek kerülheti el a jövőben a drogok jelentette végzetes csapdát!  Ez a célunk, ez erőt, és  lendületet ad a folytatáshoz! 


Szöllősy András

**************************************************************************************************************************

Hétfő - 2013. szeptember 9.
Balassagyarmat - Ózd - 124 km

Ma délelőtt két balassagyarmati iskolában, összesen 10 osztály, 208 tanulója számára tartottunk drogfelvilágosító előadásokat. A gyerekek ilyen és hasonló gondolatokat fogalmaztak meg: "Nagyon tetszett az előadás, mert sok
mindent megtudtam a drogokról meg a hatásairól"; "Nem fogom soha kipróbálni!"; "Ha nagyobb leszek, sem felejtem
el az előadást."


Balassagyarmatot elhagyván, Őrhalom környékén, 2 szécsényi srác csatlakozott hozzánk, Balázs János és Klajban
Csaba személyében. A Facebookon értesültek a Narconontúráról, és elhatározták, hogy velünk tartanak, ha csak
egy darabon is. A fiúk büszkén megmutatták nekünk a Szécsény központját,


nem mellesleg, abban a megtiszteltetésben részesültünk, hogy a Narconon egyik vezetője, Ferencz József (Csaszi)
jött elénk Garábról, a Narconon Új Élet Központjából, hogy kezet rázzon velünk, és elhalmozzon jókívánságokkal, ami elmondhatatlanul jólesett!


Ezek után az eső is jól esett, ugyanis Szécsénytől Zabarig szakadt (kb. 11-től 15:30-ig), így útitársaim azon
mosolyogtak, hogy "mi akkor tekerünk, amikor jól esik". Adorján János egy "malaclopót" terített magára, és alatta
majdnem száraz maradt, viszont ettől erősen megnőtt a légellenállása. Kökény Ferenc pedig abban reménykedett,
hogy "vízhatlan" öltözéke megvédi őt a szakadó esőtől, de csalódnia kellett, mert az új dzseki beázott. János és
Csaba Salgótarjánig kísértek bennünket, ahol elváltak útjaink. Eddig ők vezettek, és megmutattak nekünk egy
rövidebb és kevésbé forgalmas utat. A neheze viszont ezután következett a számunkra. Salgótarjántól meredek
emelkedő, 144 kanyarral, sok hűsítő eső, és hideg szél várt ránk.
(Csaszival sokkal kellemesebb volt találkozni!) Hármunk közül én voltam az egyetlen, aki tetőtől-talpig pépesre
ázott, mert az összes esőruhám a kísérő kocsiban maradt. Emelkedőn alaposan felfűtöttem, lejtőkön - merthogy
az emelkedőket törvényszerűen lejtők követik - törékenyre fagytam - de jól vagyok, kutya bajom! Esőben, emelkedőn
jó tekerni! Kökény Feri így fogalmazot:  "olyan, mint ha jéghideg vízben lubickolna az ember: mozogni kell, hogy meg
ne fázzon." Holnapra szebb idő várható, de a hét második felére végig esőt jósol a meteorológia. Nesze neked,
"vénasszonyok nyara"!

Ózdi szállásunk viszont kárpótolt bennünket a napközben elszenvedett kellemetlenségekért. MELEG ZUHANYT vettünk,
és száraz ruhát! Ez maga a megváltás! Sajnos a vizes göncöket nem tudjuk megszáritani, ezért megpróbáltunk
beszerezni egy hősugárzót, de nem jártunk sikerrel, a lábunkat viszont lejártuk, és még el is tévedtünk. 

Holnap új kihívások várnak ránk, nameg 120 km, a hegyek között. Előadóink, ez alatt újabb oktató órákat tartanak sok lurkónak, és mi éppen ezért vagyunk itt! Ezt egy percre sem veszíthetjük szem elől!
Szöllősy András

**************************************************************************************************************************

Kedd - 2013. szeptember 10.

Ózd - Forró - 130 km

Reggel erősen kapkodtunk, mert előadóink időre mentek Putnokra. Mi, bringások nem siettünk volna ennyire, de a mi felszerelésünket is a kísérő kocsi szállítja, úgyhogy be kellett pakolnunk, hogy ők időben indulhassanak. Hideg, borongós időre virradt, de nem esett, és számunkra ez volt a lényeg. Az előadásokat a Serényi László Általános Iskola könyvtártermében tartották kollégáink a diákoknak. Ózdtól nem nagy a távolság kocsival, de biciklivel 2 órát is igénybe vehet a sok emelkedő miatt.
Kedves érdeklődéssel fogadtak bennünket a gyerekek, akiknek elmondtuk, kik vagyunk, honnan, és miért jöttünk, mi a célunk, és merre tartunk. 77 gyerek gondolatai közül, amelyeket az előadást 
követően írtak le, a következőket emelem ki: 

"...ha valaki mondja, hogy "próbáld ki", akkor tudom, hogy miért nem szabad kipróbálni."; "Remek volt az előadás, mert érdekes volt"; "Segítek a barátaimnak, és nem csinálok hülyeséget."; "Azt a döntést hoztam a drogokkal kapcsolatban, hogy nem fogom kipróbálni."

A mai nap egy igazi sportos nap volt, tele kemény fizikai megpróbáltatásokkal amíg a Mátrából a Bükkön keresztül a
Cserehátig eljutottunk. E mellett szinte jutalom is volt, a tegnapi elszántságunkért cserében, 
hiszen ma egy csepp
eső sem esett, ellenben egész nap kellemes napsütés volt. Ilyen körülmények között, 
még a megeröltető hegymenet is
szinte gyerekjátéknak tűnik. Ettől eltekintve, határozott jeleit láttuk annak, 
hogy vége a nyárnak: sárgulnak a falevelek, reggel, és este hűvösebb van, és korábban sötétedik. Ma nem csatlakozott hozzánk senki, de a szendrői cukrászda tulajdonosa nagy érdeklődést mutatott mozgalmunk iránt, és kérte, jövőre tartsunk előadást a helyi általános iskolában
is. Örömmel, hiszen ezért vállaljuk ezt az egészet! 

Úticélunkon kissé változtatnunk kellett, mert kisérőink nem találtak nekünk szálláshelyet Szemerén, ahová eredetileg
tatottunk volna, így újra Forrón szálltunk meg, pontosan azon a helyen, ahol már korábban is. Utunk ettől valamivel
hosszabb lett, és az utolsó kilómétereket a korom sötét erdőben kellett megtennünk, ez pedig nem rossz kaland,
próbáld ki Te is! 
 
Szöllősy András

*************************************************************************

Szerda - 2013. szeptember 11.

Forró - Kisvárda - 116 km

Forróról fázósan indultunk reggel 8:30-kor, és egész nap az esőt "vártuk". Modern technikai eszközeink borús időt és zivatarokat jeleztek nekünk egész napra a térségre, ahol áthaladtunk. Felváltva néztük az eget és a kijelzőinket. Ezen
a napon mindkettő becsapott bennünket, mert bár lógott az ég lába, de szinte egyetlen csepp eső sem hullott, igy száraz bőrrel megúsztuk a napot. Kicsit távolabbra nézve, a hegyekben viszont láttuk, ahogy a felhők leszakadozó caffrangjai úgy húzzák végig a fák lombjait, ahogy loncsos kutya bundája a magas füvet.
Hátunk mögött hagytuk a Cserehátat, és megmásztuk a Zempleni hágót Gönctől Pálházáig, onnantól pedig kerékpárúton haladtunk Sátoraljaújhelyig. A csúcs ezen a szakaszon számunkra minden szempontból Telkibánya volt. Egyrészt, talán ez volt a legmagasabb pont, ahol a nap során áthaladtunk, másrészt nagyon szép falu, tele nevezetességekklel, mint amilyen a bányamúzeum, amely a helység, középkorra visszanyúló vas és aranybányászatát teszi ismertté, harmadrészt, egy nagyon kedves kis iskolában mutatkozhattunk be, akik szemmel láthatóan örültek, hogy eljöttünk hozzájuk. Tanár és diák egyaránt nagy érdeklődéssel hallgatta Márton Peti, Narcononos előadónk előadását a drogok veszélyeiről, és működési mechanizmusairól. A telkibányai gyerekek üdvözletüket küldik az ország többi iskolásainak, főleg azoknak, akikkel utunk során találkozni fogunk, és üzenik, hogy ők se nyúljanak drogokhoz! Álljon itt néhány gondolat a gyerekektől, amiket az előadást követően írtak: "Köszönjük az érdekes és hasznos előadást!"; "Peti bácsi tanácsai és munkája nagyon hasznosak és érdekesek!"; "A bicajosoknak is további kitartást kívánunk!!"; "A további hallgatóknak is azt üzenjük, hogy fogadják meg a tanácsokat!" 

Sajnos mi bringások nem találkozhattunk személyesen sem a szemerei, sem a hidasnémeti gyerekekkel, ugyanis előző este módosult az útvonalunk, azaz Szemere helyett Forrón szálltunk meg. Visszamenni, ekkora kitérőt tenni túl sok időkiesést jelentett volna a számunkra, ezért - mérlegelve az időjárás előrejelzést és az előttunk álló utat - úgy döntöttünk, hogy visszafelé már nem megyünk, csak előre. Remeljük, a szemerei és a hidasnémeti gyerekek nem haragszanak ezért, és bőségesen kárpótolta őket Harbeit József (Hörbi) magávalragadó előadása!
 

Az úton folyamatosan figyeljük a hagyományos térképeket, használjuk a GPS-eket, de a legtöbbet mégis a helybéliek útbaigazításai jelentenek a számunkra. Sátoraljaújhelytől Pácinig például Szlovákián keresztül vezetett a legrövidebb út, Pacintól Kékcséigg pedig, lementünk a térképről is. Pácinban egy kedves néni tanácsára felmentünk az ártéri gátra, és kiváló minóségű aszfalt úton vágtunk le kb. 10 km-t, így kerülve el a legrosszabb minőségű utat, ami Cigándon keresztül vezetett volna. Kökény Feri így jellemezte ezt: "féregjáratot* találtunk!" Ezzel együtt kemény és fárasztó napunk volt, egyszer fáztunk, egyszer melegünk volt, de élveztük, és sikerre vittük a napot!
 
Szeptember 11-én, a Word Trade Center Katasztrófa évfordulóján, 3 település, 3 iskolájában, 11 osztály, 220 tanulójának tartottunk drogfelvilágosító előadást. Reméljük, ezzel is hozzájárulhattunk egy jobb világ létrejöttéhez! 

Szöllősy András

*hu.wikipedia.org/wiki/Féregjárat
féregjárat (vagy féreglyuk) vékony, csőszerű képződmény, ami az Univerzum ( vagy más univerzumok) 
két
távoli, görbületmentes területét köti össze.
******************************************************************************

Csütörtök - 2013. szeptember 12.
Kisvárda - Nyírbátor - 114 km

Kisvárdai szálláshelyünk előtt, régi kedves barátunk, Hornyák András várt ránk, aki 1:45' alatt (105 perc) tekert át Nyírbátorról, hogy a napot velünk töltse, és együtt járjuk végig a térség településeit, túratervünk alapján. Úticélunk Nyírbátor volt, de mi nem a rövid, hanem a hosszú útvonalon haladtunk visszafelé, amelyen a távolság nem 50, hanem 114 km. Adorján János és Hornyák András az egész  Narconontúrát már kétszer végigcsinálták velem, de András ez alkalommal, egyéb elfoglaltságai miatt, csak a mai és a holnapi napon tudott kis csapatunkhoz társulni. 
3 Narcononos előadó tartott, 3 iskolában, 7 előadást, 9 osztályban, 151 diáknak és tanáraiknak előadást.

Első utunk Ilkre vezetett, ahol Bodnár Zsolt Narcononos kollégánk tartott előadást a helyi általalánoss iskolában. Forrón sem lehetett volna forróbb fogadtatásunk, mint, amiben az ilki iskolások részesítettek bennünket! (kattints a képre)
 
Még a felhők is összegyűltek a tiszteletünkre az iskola fölött, de ők is csak csendesen figyelték, ahogy búcsúztunk, és folytattuk túránkat Vásárosnamény felé. Ahogy az iskolások abbahagyták az integetést, a felhők utánunk eredtek, és félútig kísértek bennünket, majd visszafordultak, mert a szemből jövő Dél-nyugati szél megcsípkedte őket, mint pásztorkutya a magyar szürkét, és végül visszahátráltak a hegyekbe, ahonnét lejöttek. 

Listánkon sorra pipáltuk ki a településeket, itt-ott megálltunk, megvendégeltük magunkat friss ártézi vízzel, vagy a magunkkal hozott ennivalókkal.

Következő nagyobb megállóhelyünk Vásárosnamény volt, ahol a kis fogadóbizottság már elindult elénk, amikor begördültünk a gimnázium udvarára, mire a bicikliket lehordtuk - pedig nem is voltak a lúdasok - a pincébe, a fogadóbizottság már vissza is érkezett Ilkről. Mondták, láttak bennünket az úton, de nem gondolták, hogy előbb visszaérünk, mint ők, így aztán mi, hogy ne ácsorogjunk ott bután, gyorsan összecsődítettünk fiút-lányt a folyosón, és elmondtuk, kik vagyunk, és mi járatban errefelé. Ennyi szabadkozást még nem hallottunk, pedig jókedvünket csak fokozta a helyzet komikuma! Csak este derült ki, hogy ők fél órával későbbre vártak minket, és az volt a terv, hogy diák kíséretet kapunk a város széléig... Üzenjük, hogy nem ők, hanem mi okoztuk a kavarodást, hiszen hamarabb érkeztünk, és ugyanakkor nagyon megtisztelő volt a számunkra, hogy így készültek a fogadásunkra!
 
Az iskola melletti tanétteremben viszont olyan finomakat ettünk, hogy a nap hátralevő részében már csak ezt emlegettük! 
És nem hagyhattuk ki a finom ropogós, illatos szabolcsi almát sem, amit Feri barátunk a sisakjába kapott a szüretelőktől, 
akik e mellé még jó utat is kívántak nekünk! (Aki ezt úgy értette, hogy jól fejbedobálták, hogy húzza el onnét a csíkot, 
az nézze meg a képet, az mindent érthetővé tesz!)

Hornyák András úgy gondolta, ha világosban érkezünk meg Nyírbátorba, többet láthatunk a nyírségi főváros szépségéből, ezért elől haladt, és diktálta az iramot, mi pedig mögötte lihegve arra gondoltunk, amit a Csabai Bihargók Turista Egyesület Tikára írt az emlékkönyvünkbe: "attól nő az izom, ha fáj..." Valójában ki volt számolva az időnk, és keményen kellett dolgoznunk, hogy mindent teljesítsünk, amit beterveztünk a napra, hiszen este együtt vacsoráztunk, mert András meghívott bennünket a Hardi Csárda éttermébe, ahol az ország legjobb szakácsai főztek nekünk. Miközben készült az étel, András feldobta a bringámat a tetőcsomagtartójára, és elvitt egy kedves ismerőséhez, aki küllőt cserélt, centírozott, váltót állított, és ezért - szégyellem, de - egy fillért sem fogadott el... Pedig tehetsége aranyat ér, mert én még ilyen gyors és tökéletes munkavégzést nem pipáltam! 

A vacsora finom volt, a bringa tökéletes lett, a szálláshely kifogástalan, az ájulásos alvás pedig mély, ezért a beszámoló is csak másnap reggelre készülhetett el.

Záró gondolatként álljon itt az Ilki Iskolaigazgató, Diák Csaba útravalója: "Gyerekek, jól jegyezzétek meg, amit a Narcononosoktól tanultok a drogokról, és óvakodjatok ezeknek a szereknek a használatától, helyette válasszatok, és kövessetek olyan és hasonló pozitív célokat, mint amilyeneket a Narconontúra állít elétek!" 

Szöllősy András
*****************************************************************************
 
Péntek - 2013. szeptember 13.
Nyírbátor - Biharkeresztes - 118 km

Péntek 13-mat írunk, de mi ma sem maradtunk otthon, nem néztük a tv-ben a híreket, nem húztuk fejünkre a paplant, mégcsak nem is lottóztunk, helyette letekertük a napi távot, amit bevállaltunk, és megtartottuk az előadásokat. Nemcsak, hogy sértetlenül érkeztünk Biharkeresztesre, hanem ráadásul nagyon szép eredményekkel is zártuk ezt a pénteki napot!
4 Narcononos előadónk tartott, 4 iskolában, 7 előadást, 11 osztály, összesen 366 diákja és tanáraik előtt. Ezek tények.
Előadóink: Márton Péter és Harbeit József, akik a teljes túrán végig kísérnek bennünket, valamint Erdősi Béla, Bodnár Zsolt és Nagy Zsolt, akik időről időre beugranak segíteni, hogy minden előadást meg tudjunk tartani.
Mai szemelvényünk a következő: "...soha nem nyúlok drogokhoz, és semmilyen másik anyaghoz,  ami káros lehet számomra."; "...akik nem hallották, vagy nem ismerik a hatásait, akkor továbbadom nekik." Csak ma több száz hasonló gondolatot vetettek papírra a diákok, akik az előadásainkat meghallgatták, és ez a Narconontúra során nap, mint nap így van.

A nyírbátori M&W Csavarbolt 61 éves tulajdonosa, Hornyák András elkísért bennünket utunk feléig, Vámospércsig, hogy onnét visszatérve Nyírbátorra, ő is hazaérkezzen, mire mi begördülünk Biharkeresztesre. Vámospércsen viszont még elkapott bennünket egy zápor, ami elől bemenekültünk egy kis étterembe. Itt vidám beszélgetésünkre és a mezünkön megjelenő feliratokra felfigyelve megszólított bennünket a szomszédos asztalnál ülő Dr. Ary Endre, a helyi rendőrörs parancsnoka. Nagyon tetszett neki kezdeményezésünk, és kiderült, hogy maga is aktív sportoló, aki 21-szer futotta le a Maratont különböző országokban, ezen kívül számos esetben szerepelt sikeresen a BM atlétikai versenyein, így mondanom se kell, hobbija a sport és a mozgás. Hallva, mi a célunk, nem sokat laca-facázott, máris hívta a helyi általános iskola igazgatóját, és leszervezett nekünk egy 2x45 perces előadást hétfő reggelre.

Felvillanyozva indultunk tovább, és rövidesen még az idő is felderült. A hegyek után jól esett egy kis alföldi tekerés, és tényleg úgy érztük, Petőfi is itt teker velünk. Hihetetlen, de úton-útfélen megszólítanak bennünket az emberek, érdeklődnek, kik vagyunk, és mi járatban erre felé. A 2014-es folytatásra már most van jó néhány jelentkezőnk! Sötétedés előtt, este 6 órára, érkeztünk be Biharkeresztesre, ahol Hörbi egy kiadós, és ízletes lecsóval várt bennünket.
 
Szöllősy András

*****************************************************************************

Szombat - 2013. szeptember 14.

Biharkeresztes - Dombegyháza - 130 km


Adorján Janival és Kökény Ferivel egyetértettünk: ez volt az eddigi legkeményebb napunk. A 2. nap vetekedett a maival, de ennyi megpróbáltatásban még akkor sem volt részünk. Viszont sok dolgot megtanultunk akkor, aminek ma hasznát láttuk, példul hogy, hogyan ne fázzunk meg szakadó esőben, hideg szélben...  A recept ez: a kemény izommunka melegen tartja a vizet a testen és a ruházatban. A menetszél persze hűti az embert, de, ha kitartóan, és szünet nélkül, keményen nyomja, akkor elviselhető a hőmérséklet a bőr közelben. Ettől még fázik az ember, de nem fázik meg. A technikához hozzátartozik még, hogy váltogatni kell a ruházatot. Nem azért, hogy mindíg száraz legyen, azt úgysem lehet elérni, ugyanis a fizikai megterheléstől megizzad az ember. Azért kell váltogatni a ruházatot, hogy mindig a legalkalmasabb öltözékben tekerjünk. Ha nagyon hideg van, melegebben kell öltözni, ha esik, vizhatlan ruházat kell, viszont, ha nem esik, akkor elegendő egy könnyű kabát... Amint eláll a szél, vagy felmelegszik az idő, a meleg öltözéket vékonyabb viseletre kell cserélni, mert kényelmesebb, a vízálló vagy a zárt ruha szinte elviselhetetlen... Adorján Jani és én, ma jellemzően lobogó esőkabátban tekertünk, amit ráterítettünk a kormányra és átvetettünk az ülés fölött is. A lebernyeg az esőtől többé-kevésbé megvéd, viszont belekap a szél, és erősen fékez, ezért többször fel és le kellett vennünk. Az öltözködés mindig megállással jár, ettől pedig lecsökken a víz, és vele a test hőmérséklete, és az ember elkezd borzongani. Ez már szinte egyenes út a megfázáshoz. Ellenszer: vissza a nyeregbe, és tekerés! Azt ugye mondanom se kell, hogy nem lehet egész nap, megállás nélkül tekerni: enni, inni, öltözködni stb. kell. A vizes ruha dörzsöl is, ráadásul pont ott, ahol nem kéne, így, egy idő után már nem kényelmes a nyeregben ülni sem. Összegzés: az intenziv mozgás melegen tart, ezért csak rövid időkre célszerű megállni, amikor az tényleg szükséges. 

Ma többnyire szakadt az eső, szemből fújt a szél és hideg volt. Későn indultunk el, mert reggel be kellett fejeznem a tegnapi túranaplót, ezért későn is érkeztünk meg esti szállashelyünkre. E mellett rá kellett húznunk 12 km-t, mert Hörbi és Peti nem találtak szállást Kevermesen, csak Dombegyházán. 

Közben volt egy másfél órás "kényszerpihenőnk" Sarkadon, az Avar Étteremben, ahol csak azért álltunk volna meg, hogy együnk egy keveset, de csurom vizesen mégsem indulhattunk tovább, ezért legalább azt meg kellett várnunk, amíg enyhén nyirkosra vissza nem szaradtunk. Az étteremben nem volt fűtés, tehát nekünk kellett felfűtenünk a testünket. Az étel energiát adott a következő néhány órára, igy délután 5-től kb. 8:30-ig, szinte megállás nélkül pedáloztunk. Az eső közben elállt, de a szél nem lankadt, és hamarosan ránk köszöntött az este. Mindenki felkapcsolta a lámpáit, és felvette a láthatósági mellényét, de azert többen - főleg a gyorshajtók - ránk dudáltak. Ma szombat lévén nem volt sem tanítás, sem előadás az iskolákban. A mai és holnapi nap arról szól, hogy előre toljuk állásainkat a következő állomáshelyig. A mai nappal meg is volnánk. Este pedig fácánlevessel és vegyes húsostállal vártak bennünket kísérőink szálláshelyünkön.

Szöllősy András
***************************************************************************************

Vasárnap - 2013. szeptember 15.

Dombegyháza - Ásotthalom - 125 km

Csodálatos nap volt a mai, ami a kerékpározást illeti! Napsütés minden mennyiségben, lágy szél - igaz, szemből, de ennyi kell, hogy lehessen panaszkodni is :-) - vasárnapi nyugi az utakon, érett szilva mindenfelé a "kösszterületen", amiből kedvünkre lakmározhattunk, amennyit jólesett. A végén pedig csak felnéztünk az égre, és ennyit mondtunk: "kössz!" (Te, aki most azt gondolod, hogy dézsmáltuk a termést, nagyon tévedsz, mert ilyet nem tettünk, a szőlőt megvettük a boltban, az almát kaptuk, és még a szilvát is megkérdeztük ott, ahol az út mentén találtunk, és volt a környéken lakóépület. A jófiúk nem lopkodnak, és mi jó fiúk vagyunk.) Szilvát, ringlót, kökényt, vadalmát, vadkörtet, vadszőlőt, diót mindenfelé lehet találni lakott területen kívül az utak mentén. Jóízűen csemegézünk belőle, ahol csak tehetjük, mert azért van! A kökény még savanyú, pedig annyi van belőle erre felé, hogy kamionokat lehetne vele megrakni. Ha Kökény Ferivel versenyeznénk, hogy kökényt, vagy vadszőlőt találunk e többet, sajnos ő nyerne :(

Már reggel az indulásunk is harmonikusan zajlott. Ez ritkaság ezen a túrán.

Általában kapkodnunk kell - így lesz ez holnap reggel is - mert előadóink elviszik a kocsit, nekünk pedig időre be kell pakolnunk mindent, hogy ők el ne késsenek az első előadásukról. Mihez is kezdhetnénk miután már mindenünket elcsomagoltuk, és már csak a biciklik és mi vagyunk? Ma viszont vasárnap volt, senkinek se kellett sietnie sehová, legfeljebb a tervezett részidőkre kellett figyelmet fordítanunk, de ez ma, szinte gyerekjáték volt... (Kicsit félek, mit kapok ezért holnap, ahogy túratársaim tudomására jut, miket írkálok én itt össze... Őszintén meg kell mondanom, hogy ma is nagyon-nagyon keményen tekertünk, de ma volt eddig talán legkisebb az ellenállás, amit le kellett küzdenünk. Se eső, se hó, se hű, csak a súlyos mérföldek, és az óra számlapja...)
 
Este 6-ra, világosban érkeztünk Ásotthalomra. Igen, figyeltél, ma nem Ásotthalom volt a cél, hanem Mórahalom. Nekünk majdnem mindegy, mindkettő nagyon kedves hely, legszívesebben itt is, ott is megszállnék egy-egy, vagy több éjszakára. Mi viszont rávertünk az eredeti terveinkre egy tizessel. Így holnap tízzel kevesebbet kell majd tekernünk, ami egy ajándék attól, akik ma voltunk, azoknak, akik holnap leszünk, pedig még születésnapunk se lesz! Ha jókedvünk van, ilyeneket csinálunk ezen a túrán. Na, mit szólsz? Adorján János kolléga ma a gyorsítókat is bevetette, mert szinte egész nap nem értük utól, pedig Ferivel mi is nyomtuk ám a pedált rendesen. Hiába minden, eldőlt, ki itt a legfürgébb! Kár, hogy Jani csak Ásotthalomig jött velünk, mert épp az előbb szólt, hogy holnap Paks felé veszi az irányt fehér bringáján, ugyanis ott lakik. Jani, jó utat, jó volt együtt tekerni, mögöttünk egy ezres (kilóméterben, és diákok számában kifejezve, egyaránt), nem is beszélve a korábbi 2 Narconontúráról, amit együtt végigcsináltunk. Az élet szép, tele kihívásokkal, és ránk most vár belőle még egy nagy csomó, mennünk kell! 

Nem is mondtam, hogy tegnap hol szálltunk meg: Dombegyház, Pegazus Panzió. Márton Peti és Hörbi itt megismerkedtek Kis Zsolt rendőr főtörzsőrmesterrel, akinek oly' nagyon megtetszett mozgalmunk, a Narconontúra, hogy rögtön felajánlotta segítségét, a körzetében található iskolákban tartandó, későbbi előadások megszervezéséhez. Előre is köszönjük, az ilyen segítség több, mint jól jön! Egyébként gyönyörű a panzió, kiválóan főznek, és nagyon kedvesek, ezért máskor is jövünk!

Mára viszont szegedi halászlét rendeltünk, mert mi is, mint sokan mások, úgy gondolkodunk, hogy Szegeden szegedi halászlét kell enni. Ennek viszont ára volt, kettőre be kellett érnünk Szegedre, a Kalvados Étterembe. Kicsit késtünk csak, mert a komp

pontban kettőkor indult a Tisza túlpartjáról, és nekünk át kellett kelnünk rajta. Nem lehettünk ott kettőre az étteremben, ha egyszer a Tisza tulpartján voltunk, de mint mindent, ezt is megoldottuk, így a halászlé most már jó helyen van. 

Annyi minden történik nap, mint nap, de sajnos mindent nem írhatok meg, jobb, ha a képek beszélnek helyettem!

Szöllősy András

*****************************************************************************

Hétfő - 2013. szeptember 16.

Ásotthalom - Újmohács - 114 km

Újmohácson, Kökény Feri barátunk hangulatos kis halászkunyhójának teraszán ülünk. Balzsamos a levegő, a nap a fejére húzott egy nagy felhőt, és épp befelé fordul. Már nem melenget, de még érezhető, hogy jokedve ma felderült. Egy nagy bográcsban paprikáskrumpli rotyog, a többiek tesznek, vesznek, mindenki végzi a dolgát, nevetgélnek. Mosolyogva nézegetem a fényképeket, az iskolákról, a gyerekekről, terekről, az árokparton termő almáról, körtéről, dióról, szőlőről, amit Ferivel szedtünk. Mennyi élmény egy napon, de ma nem ezekről, hanem arról írok nektek, amiért útra keltünk! 

Márton Peti és Hörbi 2-2, előre leszervezett előadást tartottak meg, Ásotthalmon és Kelebiában, Nagy Zsolt pedig megjelent a vámospércsi Általános Iskolában reggel 8-kor, és megtartotta azt az előadást, amit a múlt pénteken, a helyi rendőrparancsnok, Dr. Ary Endre szervezett le nekünk... Sikere úgy tűnik, meghaladta a várakozásokat, mert a leegyeztetett előadást azonnal két további előadás követte. A nap eredményei összesítve: 3 előadó, 3 iskola, 16 osztály, 7 előadás, 332 fő.

Adorján János reggel elbúcsúzott, és Paksnak vette az irányt, mi Ferivel, pedig előbb az ásotthalmi, onnét a kelebiai, majd a csikériai általános iskolákban mutattuk be a Narconontúrát a gyerekeknek, és tanáraiknak. 
(Ezen a képen a kelebiai, Báró majorban található, mini Mátyás-templom látható.)

Mindenhol nagyon kedvesen fogadtak bennünket, volt, ahol marasztaltak ebédre, de mindenhol hívtak, hogy jöjjünk vissza jövőre is, mert egy év múlva a kissebbeknek is meg kéne tartani az előadást. Sokáig sajnos sehol sem időzhettünk, mert Pataki Attila és felesége, Erika vártak ránk Bácsalmáson. A nap második felét ők színesítették meg a számunkra. Attila és Erika a sportot egészségük megóvására használják, és Attilának sikerült is 27 kilót fogynia a kerékpározas által (nem a Narconontúrán!). Aki azt hiszi, hogy a sport öncélú dolog, vagy, hogy vannak öncélú sportok, az nagyot téved. A sport példamutatás. 

Igazán megérdemeltük már ezt a csodálatos napot, amely az eddigiek közül a legszebb volt. A felhők pedig csak késő délutánra kezdték szervezni a holnapi parádéjukat. 

Szöllősy András

*****************************************************************************


Kedd - 2013. szeptember 17.

Újmohács - Vízvár - 140 km


Reggel a kompnál még reménykedtünk, hogy ma nem fog esni. Pedig megnéztük a neten az időjárás előrejelzést, és tudtuk, hogy esni fog. Ott volt minden hozzá az égen, nem tudom, miben reménykedtünk, csak reménykedtünk. Az eső pedig kivárt. Ott lesett, és várta a kedvező alkalmat, aztán belekezdett, és órákon át gyakorolta a mi bosszantásunkat. Baromi unalmas show, semmi kedvünk nem volt hozzá.
11-re Pécsre voltunk hivatalosak, de előtte Mohácson még volt rá egy óránk, hogy bekukkantsunk a Speciális Iskolába, ahol Hörbi épp előadást tartott. Úgy alakult, azonban, hogy eltévedtünk, és a szomszédos Gimnázium tanárijában találtuk magunkat. Gyors bemutatkozás, a félreértés tisztázása, és máris sikerült felkeltenünk az Igazgató Asszony megtisztelő figyelmét. Rövid beszélgetésünk eredménye, hogy jövőre várnak bennünket szeretettel előadást tartani. Sajnos azonban ezt a kis kitérőt mégsem úszhattuk meg szárazon, mert közben rákezdett a zuhi. A "speciális" gyerekek pedig "speciális", saját kezükkel készített ajándekcsomaggal bocsájtottak bennünket utunkra, amiről mindig eszünkbe fognak jutni. Jövőre újra eljövünk hozzátok srácok!

Az embernek valahogy semmi kedve szakadó esőben, tomboló szélben és hidegben, teljesen átázva, átfagyva, a hosszabb utat választani, ha történetesen biciklin kell közlekednie. Ilyenkor szinte bármit hajlamosak vagyunk elkövetni annak érdekében, hogy gyorsabban célba juthassunk. Mi is így voltunk ezzel. Volt egy hosszabb, de biztonságosabb út, ezzel szemben, mi a 6-os számú főutat választottuk, hogy 11-re beérjünk Pécsre. SOHA TÖBBET NEM CSINÁLUNK ILYET! A szél táncoltatott minket a forgalmas út szélén, az eső pedig szinte porzott az úton. Dombra fel, dombról le... Felfelé kiizzadtunk, lefelé átfagytunk. A kamionok pedig csak úgy szórták ránk a sok vizet, nem is beszélve a légörvényekről... Egy fatelepről nagy fekete kutya támadt rám dühödten, ahogy ott lavíroztam köpenyemben az út rongyos szélein felfelé a dombra, és el akarta kapni a lábaimat. SPD betétes cipőm (fémbetét a biciklis cipő talpán, amely beakad a pedálba, hogy folyamatosan a legjobb tekerő pozícióban tartsa a lábat) persze nem engedte azonnal kivenni a lábam a pedálból, ráadásul nem is láthattam támadómat a nagy khaki lebernyegtől, mert a lábaim körül ugrált. Ezt szerencsésen megúsztam, de könnyen nagy baj lehetett volna, ha tényleg megkap, mert, ha nem tudok onnét eltekerni, vagy nem tudom azonnal kivenni a lábam a pedálból, hogy ráálljak, akkor hatalmasat eshettem volna. De nem így lett! 

Még alig múlt el a pánik, máris újabb megpróbáltatás várt rám: szemből jövő csuklós busz traktort előzött, és az én sávomat teljes egészében elfoglalta, úgy, hogy nekem azon nyomban le kellett húznom az útról a sáros-kavicsos pátkára, ahol a sebesség, az oldal szél és az esőtől felázott talaj következtében majdnem fel is borultam - de, mindkét esetben sikerült valahogy megőriznem az egyensúlyomat, és karcolás nélkül tovább tudtam haladni. Ebből az a tanulság, hogy nem szabad a sorsot kihívni magunk ellen. Legközelebb az alacsonyabb forgalmú, és magasabb biztonságú utakat fogom választani, és ezt tanácsolom mindenkinek, aki hasonló helyzetbe kerül, mint mi!  Pécsre viszont potyára mentünk, mert akivel találkoznunk kellett volna 11-kor, az nem hívott vissza, mi pedig nem várhattunk ott vizes ruhában, mert 5 perc alatt megfáztunk volna. Érdemes figyelembe venni, hogy, ha ezt előre tudtuk volna, nem ezen az úton indultunk volna, nem kellett volna kockára tenni az életünket, és az út 10 km-rel rövidebb lett volna, ha nem iktatjuk be a pécsi kerülőt. Nos, mi kénytelenek voltunk Ferivel tovább haladni a megkezdett úton Barcs, azaz a jól kiérdemelt éjszakai pihenőhelyünk felé. Az út egészen Szigetvárig olyan volt, ahogy azt fentebb ecseteltem. Szigetváron viszont Feri felfigyelt, egy önkiszolgáló étteremre, ahol végre megpihenhettünk, és egy kiváló ebédet elfogyaszthattunk. Ez volt számunkra maga a megváltás. Kicsit megszáradtunk, nagyon jól feltankoltunk finom falatokkal, és még a pénztárcánk se lett vékonyabb... Mindenkinek ajánljuk ezt a helyet, aki arra jár! Azt figyeltem meg, hogy a jó dolgokat általában jó jelenségek kísérik, és ez most se volt másképp! Mire kijöttünk a Kiskakasból, az eső elállt, és már nem is tért vissza többé a délután folyamán. Ez olyan kedvet és lendületet adott, hogy elhatároztuk, nem érjük be a mára tervezett távval, hanem ráhúzunk további 28 km-t, és végül így aludtnk Barcs helyett Vízváron. A szállást Hörbi szerezte, de szeretnénk mi is megköszönni a vízvári Polgármester Úrnak, aki teljesen ingyen bocsájtotta rendelkezésünkre a faházakat. Jó jelenségekről beszéltem, az pedig nem egy dolog, hanem több. Vízvár előtt, Babócsán megszólított bennünket egy fiatal srác, aki egy Máltai Szeretetszolgálat emblémájával ellátott furgont vezetett. Oda szólt nekünk, hogy a közelben lakik, nincs-e kedvünk meginni náluk egy kávét, vagy teát? Kissé át voltunk fázva, ezért ezt az ajánlatot nem utasíthattuk vissza. Az eredmény, hogy újabb jóravaló emberekkel, Aratóékkal ismerkedhettünk össze, ihattunk egy-egy bögre fínom, forró, mézes teát, és a végén még 4 kis üveg házi lekvárt is kaptunk ajándékba. Aratóék szociális munkások, ismerik a környék iskoláit, és jövőre megszervezik a számunkra az előadásokat. Mindezt hálásan köszönjük!
Amíg mi tekertünk, előadóink is dolgoztak, és a következő erdményeket érték el: 2 előadó, 4 elöadás, 6 osztály, 2 iskola, 127 fő (ebbő 8 tanár, egy igazgató)

Végezetül álljon itt egy idézet az emlékkönyvünkből:

"A gyerekek és a kollégák nevében köszönöm az előadást. Mindenki érdeklődve figyelt, több órán keresztül. A megdöbbentő tények és a fantasztikus előadásmód magával ragadta mind a gyerekeket, mind a tanárokat. "Követeljük a folytatást!" :-) Vucseta Nóra (Kiss Ferenc Általános Iskola, Ásotthalom)"

Szöllősy András

*****************************************************************************

Szerda - 2013. szeptember 18.

Vízvár - Lenti - 122 km

Márton Petinek reggel Barcson volt előadása, az Arany János Általános Iskolában. Eredetileg mi bringások is Barcsot szálltunk volna meg, de tegnap este úgy döntöttünk, hamár elállt az eső, bevállalunk plusz 28 km-t, így kerültünk Vízvárra, Petinek viszont Barcson kellett maradnia. Mit tehettünk volna? Átutazóban lefotóztattuk magunkat a barcsi Arany János előtt, hogy az ottani gyerkőcök ne érezzék magukat mostohán, amiér hozzájuk be se kukkantottunk. Nagyon szerettük volna látni őket is, de nem jött össze, ezért küldünk nekik egy fotót magunkról, ami a sulijuk előtt készült 2013.09.17-én este. Sziasztok gyerekek, remeljük, tetszett az előadás! (A lábamon sajnos nem légrugó van, hanem kalucsni, de eső ellen megteszi...)

Ez a kis történet tartozik hozzá, hogy MP miért nem vett ma részt a szokásos reggeli őrületünkben: ébresztő, mosdás, pakolás, kaja, káv..., kaja vége, berámolás a kocsiba, indulás! Pattogós tempó van ám, mint a katonaságnál... (Mivel MP nem csak azt jelenti, hogy Márton Péter, hanem azt is, hogy Military Police, azaz katonai rendőrség, így egyáltalán nincs is képzavar.) Na, és, ha megtudod, hogy H  O  L  szálltunk meg szerda éjjel... Nos, Lentiben, a híres/hírhedt laktanyában. Ott bizony fiúk! Ismerős helyszín?!
 

Na, de ne ugorjuk már át az egész napot, mert mi se ugrottuk át, hanem pedállal, lánccal és keményre fújt gumikkal forgattuk egész nap a Világot. Nem gondoltad volna? Pedig forgattuk, és, ha utána jársz, megtudod, hogy igazat szólottam, mert a Világ szép csendben forgott egész nap. Ezért jutott napocska a virágoknak,
és ezért akart annyira, de annyira ÉLNI az az aggastyán diófa, akinek már csak kérge volt, és a törzse belül teljesen üres, mint a remízjárat. Nézd csak meg a fotót jó alaposan! Mindenhol átlátsz a fatörzsön, mert nincs benne semmi. SEMMI!

Gyere be hozzám, ha nem hiszed, ott a többi kép, jobbról, balról kívülről, belülről. A fatörzs üres, csak a kérge van meg, meg az ágai, na, és persze a lombja. Elfelejtettek szólni neki, hogy meg kéne halnia. Ott áll, és egész évben számolgatja a bicikliseket, akik elhaladnak előtte. Bevésem magamnak, jó lesz rá emlékezni úgy 100 év múlva ;) 

Tegnap, az elemekkel hadakozván, megalkottam néhány szigorú irányelvet a magam és a Narconontúrák számára. Az egyik - amit már leírtam - hogy soha többé nem karikázunk fel a 6-os számú főútra. A másik, hogy felszerelek egy visszapillantó tükröt a bringámra. Na, ezt ma meg is tettem Nagykanizsán. Azóta hátul is van szemem. Tegnap jól összeszidtam az időjárást, úgyhogy ma igyekezett a kedvünkbe járni. Úgy korrekt, ha ezt őszintén elmondom. Szép és kellemes napunk volt a kerékpározáshoz. Hálás köszönet érte!

2 előadónk, 2 iskolában, 6 osztálynak tartott 4 előadást, amin összesen 122 gyerek és 5 tanár vett részt. Mai idézetem a lentii Lámfalussy Sándor pedagógusainak tollából származik, és így szól:

"Fogadja hálás köszönetünket az előadásért. A valósághű példák, az életszerűseg, a baráti hangnem, a felnőttekre is nagy hatással volt. Sokat tanultunk belőle és nem felejtjük! 
Lenti, 2013. Szept. 18. 
Tóth Sándorné
Soósné Bertalan Irén"

Szöllősy András

*****************************************************************************

Csütörtök - 2013. szeptember 19.
Lenti - Pinkafeld (Burgerland) Ausztria - 127 km


A meteorológia szerint kevés csapadék, enyhén felhős idő volt várható, ehhez az adathoz öltöztünk. Extra gyors reggeli, pik-pak-olás, futólépésben ki a laktanyából. Az egykori őrmesterek szelleme még ma is ott kísért a körletben, nem lehet lazsálni. Peti, aki este busszal jött utánunk Barcsról, el kellett, hogy vigye Hörbit Őriszentpéterre, majd neki, magának el kellett jutnia Lovásziba. A laktanyát mi zártuk Ferivel, a kulcsot pedig le kellett adnunk a másik kapu portáján. A portásnénivel csak katonai stílusban lehetett tárgyalni, mert különben kinézett minket a gatyánkból is. Ahogy megtaláltuk vele a hangot, katona indulókat kezdett énekelni. Ebben az átszellemült állapotában hagytuk őt magára. Katonai zubbonyunk csak a kanyar utan kezdett visszaalakulni Narconontúrás kerékpáros mezzé, oldalkocsis motorkerékpárunk pedig terepbiciklivé. Ezek után érthető, hogy szükségesnek láttuk beállítani a gumik nyomását a megfelelő értékre, amit a közeli benzinkútnál tettünk meg, és majdnem fel is tankoltuk a járgányokat dízellel... 

Volt osztálytársaim, Nóri és Brigi itt laknak valahol az őrségben, és, hamár ott haladunk el mellettük, gondoltam, valahogy megkersem őket. Viszont nem értünk rá tökölni, haladni kellett. Sajnos a számuk nincs meg, úgyhogy elővettem a mobilt, és amíg a kerékpárút tartott - ahol ebben az órában még nem volt semmi forgalom - megkerestem Nórit a Facebookon, és pötyögtem neki egy üzenetet, hogy hívjon vissza... Aztán, ha már kezemben volt a mobil, elkezdtem jegyzetelni az eseményeket a túranaplóhoz, és készítettem néhány fotót is. Míg a fiúk szorgalmasan tartották az előadásokat, mi, Ferivel csak úgy faltuk a kilómétereket - én egy kézzel. (Ezt a műfajt egyébként nem én találtam fel... Nézz utána a "Bicikli királynak" a neten!) Valamelyik nap készítettem egy videót arról, ahogy 50-nel jövünk le egy dombról, majd meglátod, ha sikerül feltöltenem! 

A reggeli időjárás előrejelzés kb. 9-re érkezett fel az irányítóközpontba. Semmi baj, mi nagyon toleráns srácok vagyunk! 9-kor elkezdték széthúzni az egybefüggő felhőfüggönyt, felcsavarták a hőmérsékletet kb. 6 Celsius fokkal, és sajnos beindítottak néhány szélgenerátort szemben a közeli hegyekben. Mi a "MeteUrologiát" és a "Bakterológiát" kezdtük emlegetni, de nem lankadtunk. Húztuk a kormányszarvat, és döntögettünk a kanyarokban. Egyszercsak bimm, bumm, durr, reccs, krrrr... Kicsit összeütköztünk. Egyből odakaptam a mobilomért, hogy a pillanatot megörökítsem, de mire... addigra már haladtunk tovább. Mondtam már, a lábam be van saruzva a pedálba, és a bringán nincs katapult, szóval, ha repülök és becsattanok, azt bringával együtt kell megtennem. Hihetetlen, de megúsztuk, senkinek nem lett semmi baja, de nem sokon múltott. Szél ide-szél oda, Ferivel leizzadtunk. Aztán jött egy naaaagy lejtő. Visszapillantótükör pipa, mobil elrakva, láthatósági mellény előírásszerűen felvéve... Hátulról Lila Honda Rav4 ezerrel, szemből, Suzuki, kanyar, Rav előz, de nincs helye a Suzukitól... Tök rendes fickó, nem szorít le az árokba, hagy nekem 5 centit, és bízik az ügyességemben. Köszike, jól esik a bizalom, de üzenem, hogy ország körüli bringásokból sincs nagy utánpótlás, apukákból pedig pláne nincs! Kicsit tartok tőle, ez amolyan palackposta jellegű üzenet, úgyhogy jó lenne, ha alkalom adtán leközölné a sajtó, és havonta legalább egyszer bemondaná a rádió!  

Őriszentpéter nagyon szép hely! Negyedszer járok már arra felé, de még mindig beköltöznék... Az iskolaigazgató testnevelés tanár (volt focista, a vitrinek tele vannak kupákkal), igy hamar megtaláltuk a közös hangot. Örült jövetelünknek, és beengedett bennünket bemutatkozni a 6. és 8-osokhoz, ahol Hörbi épp az előadását tartotta.
Mindjárt visszatérek a nap számszerű eredményéire, most viszont haladjunk tovább a történésekkel!

Az osztrák határt 14:15-kor léptük át.
Egy ilyen meghatározó pillanatot nem szabad elkapkodni, úgyhogy ott helyben megebédeltünk. Az ebéd fejenként 2-2 vadalma volt és ugyanezt ettük uzsonnára is néhány órával később. Haladtunk egy keveset, és egy kertben őzikéket láttunk,
haladtunk még egy keveset és a kilóméteróra pontosan 1500 km-t mutatott.
Innen még 16 km volt hátra Pinkafeldig, amire 3/4 órát szántunk Ferivel, de ekkor gyorsan lehült a levegő, és feltámadt a szél. Mit szél - vihar! Nos, ezt a 3/4 órás utat 2 óra alatt tudtuk megtenni, minden méterért keményen meg kellett küzdenünk. Közben hegyeket kellett megmásznunk, a tüdőnk zihált, pedig egyikünk se dohányzik. Az almákat gyorsan elégettük, az energiánk elfogyott, a hangulatunk lelohadt, és úgy éreztük, soha nem érünk már oda, csak, ha valaki értünk jön, és bevisz a célba. Még az utolsó 100 méteren is így éreztünk. Annyira hideg lett, hogy már-már meg kellett állnunk felöltözni, pedig az utca végén már látszott a cél. Mint egy rossz álom, olyan volt. 1 méter előre, 2 hátra...
Amikor végül leszálltunk a bringákról, rogyadozott a lábunk, de megérte. Finom vacsora, meleg zuhany, és kényelmes ágy volt a jutalmunk a pinkafeldi koleszban.
A vitamin adagomat minden esetre megdupláztam. Azért olyan gyorsan nem válthattam át pihenő üzemmódba, mert beindult a szokásos esti protokol: mosás, teregetés, elszámolás, naplóírás éjjel 12:30-ig. Aztán végre a rossz álmokat sokkal szebbek követték. 

Mai eredményeink: 
2 előadónk, 2 iskolában, 5 osztálynak tartott 4 előadást, amin összesen 83 gyerek és 7 tanár vett részt. 

Mai idézetünk: 
"Örömmel vettük, hogy iskolánk is e magasztos célt szolgáló túra állomása lett. Köszönjük, hogy gondoltak az őrségi gyerekekre, valamint azt is, hogy elhivatottságból segítséget nyújtottak nekünk a kábítószer használatától való megvédésükben. Nagyon sok örömöt és kitartást kívánok a további tevékenységükhöz. 

Köszönettel és nagyon nagy tisztelettel: Horváth László igazgató 
Őriszentpéter, 2013.09.19."

Szöllősy András

*****************************************************************************************************

Péntek - 2013. szeptember 20.
Pinkafeld - Oberwart (Burgerland) Ausztria - Bősárkány (Magyarország) - 150 km


Oberwarttól 12 km-re, Pinkafeldben húztuk meg magunkat szeptember 19-ről, 20-ára virradóra, a képen látható Internat An Der MTBL-ben,

mert az oberwarti iskola felajánlotta számunkra, hogy díjmentesen szállhatunk meg a kollégiumban. A gesztust jó néven vettük és elfogadtuk, mert nagyon-nagy kitérőt tettünk az eredeti útvonalterrvünkhöz képest, ami számunkra jelentős többlet idő és energia befektetéssel járt. Valójában ezért az egy napért szerveztük át az egész Narconontúra útvonalunkat, illetve fordítottuk meg a haladási irányt a korábbiakhoz képest. Erre a napra nem is szervezhettünk más előadást, mert távol kerültünk az erdeti nyomvonalunktól.
Peti 13 és 17 éveseknek, Hörbi pedig 15 éveseknak tartott előadásokat az oberwarti iskolában. Az előadások kiválóan sikerültek, a gyerekek átlagon felüli módon reagáltak, megértették az adatokat, és aktívan részt vettek az előadásokban. Fogadtatásunk baráti és meghitt volt.
Az iskola igazgatója, személyes beszélgetésünk keretében elmondta, mennyire fontosnak tartja, hogy a gyerekek hamisítatlan és hiteles adatokat kapjanak a drogokról, és azok tényleges hatásairól, mert nagyon sok drámai tapasztalatot szerzett a témával kapcsolatban, fiatalabb éveiben, amikor a világot járta. Erről részletekbe menően beszélt nekünk.
Igazgató úr volt olyan kedves és ezeket a méltató szavakat röviden, az emlékkönyvünkbe is beírta, amely 15 napos túránk egyik ékessége lehetne...
A mai napon Oberwartban, a Kétnyelvű Szövetségi Gimnáziumban 2 előadónk, 3 osztályban, 53 gyerek és 5 tanár előtt tartotta meg a Narconon Alapítvány felvilágosító előadását a drogokról, és azok hatásáról. Ma ezt az előadást a világ 53 országában hallhatják azok a szerencsés fiatalok, akikhez eljutnak a Narconon előadói. Mi, a Narconontúra, felvállaltuk azt a felelősséget, hogy figyelmeztetjük a gyerekeket arra a veszélyre, ami rájuk leselkedik, és a 2013-mas küldetésünket a mai nappal befejeztük. Elindulhatunk haza. Az út további 2 napot vesz igénybe, a mai napot követően. 

Álljon itt a díakok név nélkül megfogalmazott véleménye: 
"Érdekes volt és interaktív. Jó volt a nyelvezet, mert a fiatalokhoz szólt, a fiatalok nyelvén."; 
"Nagyon tetszett az előadás és nagyon érdekes volt. Sok olyan dolog elhangzott, ami megdöbbentett. Jó volt, hogy nem a szokásos unalmas előadás volt, amin elalszik az ember."; 
"Megpróbálom óvni a szeretteimet, és távol tartani minden ilyentől."; 
"Nagyon fontos lehet egyes gyerekeknek, mert így azok, akik esetleg ki szerették volna próbálni a drogokat, azok nagy valószínűséggel nem fogják. Én soha nem próbáltam és nem is akartam, de ez az előadás megerősítette a döntésemet." 
Mire tudod használniazt, amit ebből az előadásból megtudtál? "Arra, hogy mások figyelmét is fölhívjam a drogok veszélyére."

Hazafelé menet sokkal gyorsabban haladtunk, mint tegnap, ide felé. Ugyanazt az utat kevesebb, mint fele idő alatt sikerült megtennünk, mert hátszelünk volt és kellemesen sütött a nap. Egyetlenegy apró figyelmeztető jel árulkodott csak arról, hogy valami nincs rendjén: a biciklim csomagtartóján szolgálatot teljesítő gumipók beszőtte a hátsó kerekemet és váltómat, méghozzá olyan hirtelen, hogy majdnem kiszálltam a nyeregből. Mondják, a baj nem jár egyedül... 

Néhány perc múlva kellemetlen híreket kaptam, ami miatt le is mondtam egy telefonos interjút. A délután folyamán még nagyon sok pozitív apróság - fínom ebéd, szép tájak, jó társaság - feledtette velem a negatív érzelmeket, és szépítette meg a túra hátralévő óráit. Sötétedést követően viszont eltévedtünk Ferivel, és rossz irányban tekertünk 5 km-t. 5 oda, meg 5 vissza, az 10. Nem is lett volna semmi komolyabb gond, ha ekkor nem kapok hatsó defektet a sötét erdei úton. A defekttől hirtelen 8-as keletkezett a hátsó kerékben, a fék pedig megfogta a kereket, és nem lehetett vele tovább menni. Feri segített kiakasztani a féket, felfújtam a gumit, és nagyon lassan, mentünk 5 km-t a jó irányban. A kerék folyamatosan súrlódott a vázhoz. Aztán újra gumi fújás, 5 km, gumi fújás, újabb 5 km... Összesen 16 km-t kellett így megtennünk. Szóba került, hogy jöjjön értem a kísérő kocsink, de Ferit semmiképp se hagytam volna ott a sötét országúton egyedül, így aztán mentünk, mendegéltünk, amíg meg nem érkeztünk Bősárkányba - együtt. Egyébként kisértet filmbe illett az éjszakai, erdei országút. Az úton mindenhol kátyúk, az égen a teli hold felhőruhákat - réges régi menyasszonyi ruháit -  próbálgatta, amelyek fodrai úgy ragyogtak rajta, akárcsak viselőjük szép teste. A látvány lenyűgöző volt, még a baglyok is tetszésüket nyilvánították, és ettől az összhatás már-már félelmetessé vált. Meg is beszéltük Ferivel, hogy ezt az estét nehéz lesz elfelejteni. Aztán, végre, valahára megérkeztünk Bősárkányra,
ahol a fiúk már meleg vacsoraval és sütményekkel vártak minket, egész túránk legszebb és legkényelmesebb szálláshelyén...

Szöllősy András

*****************************************************************************

Szombat - 2013. szeptember 21.
Bősárkány - Tata - 106 km

Reggel a csornai "bringaklinikán" a következő látleletet vették fel balesetet szenvedett kerékpáromról: küllőtörések, hátsó defekt, 8-as, fék és váltó problémák. Szomorú, de aki este lestrapálja a cangáját,

az ne számítson rá, hogy reggel csak úgy felpattanhat rá... A mi történetünkben annyiban történt ez másként, hogy kísérőink reggel bedobták a bicajomat a kocsiba, és megjavítva hozták vissza. 10:30 körül értek vissza, addig én megírhattam a csütörtöki túrabeszámolómat. Hörbi kitörő lelkesedéssel tálalta a történteket, ahogy visszaértek: "...küllők kicserélve - túra után érdemes az összeset cserélni - hátul komplett külső-belső csere. Jó gumik voltak fenn, de ezek sokkal jobb minőségűek. Kerék centírozva, fékek beállítva..." Kivette a pénztárcájából a pénzt, amit induláskor adtam neki, és elém tette. 
- Nem kellett fizetni, ezzel szponzorálták a túránkat. 
Kedves Szalai Jenő (Szalai-91 Kft.)! Ezúton is hálásan köszönjük ezt a nagy segítséget! 

Bősárkányról 11-kor indultunk tovább

szombati célállomásunk, Almásfüzitő felé, ahová soha sem érkeztünk meg... Indulást követően elkezdtük számolgatni, hogy melyik településig juthatnánk el kb. este 9-ig, és azon tanakodtunk,

hogy inkább ledarálunk ma egy nagyobb szakaszt, hogy holnap, vasárnap - a megérkezésünk napján - kevesebbet kelljen. Ez volt a nyers elgondolás. A gyakorlat ettől eltért. Nézzük a történéseket! Mecsér után békésen csordogáltunk Győr irányába, amikor valaki jól ránkdudált hátulról. Mi ez?! Szemből nem jön senki, az út teljesen kihalt, alig van néha egy-egy jármű. Mivel az út széle Magyarországszerte eléggé "csipkézett" biciklisek nem nagyon szeretnek az út szélére húzódni, mert 1) a kátyúk hamar tönkreteszik a kerekeket, küllőket, 2) a gödrökön, fegyűrődéseken könnyű fejreállni, 3) bizonyos autósok úgy érzhetik, bőven van helyük, elférnek, ezért nem lassítanak, illetve nem kerülnek ki széles ívben. Mivel nem jött arra senki, mi is a jobb oldalon, de annak nem a szélén, hanem a közepén haladtunk Ferivel. Feri ment hátul, intett az autósnak, hogy előzzön nyugodtan, de az idegesen újra ránk dudált. Néztem a tükörben, ki lehet ennyire türelmetlen? Kissé meglepődtem, mert egy lila Honda Rav4 volt, pontosan ugyanolyan, mint amelyikről tegnap írtam, hogy Őriszentpéter környékén, egy komoly lejtőn, úgymond, figyelmen kívül hagyta, hogy én is az úton haladok, és majdnem az árokba szorított... Ahogy végül elhaladt mellettünk, áthajolva az anyósülésen, valamit nagyon magyarázott és mutogatott nekünk, arra, hogy mit, csak következtetni tudtunk. E mellett arra is következtettünk, hogy nem nagyon kedveli a kerékpárosokat. 

Még éppen csak túltettük magunkat az atrocitáson, amikor az első gumim felszisszent, és kiszállt belőle a lélek - sssssssz... Nem panaszképpen mondom, kimondottan jólesett már egy kis gumiszrelés, ennyi monoton tekerés után. Tisztálkodással együtt 20 perc, és már mehettünk is tovább. 13 napig nem történt szinte semmi, aztán 12 órán belül 2 defekt, egy kerékpáron. Rájöttem, azért hívják ezt az elmés szerkezetet kerékpárnak, mert a kerekei olyan párost alkotnak, hogy, ha az egyik előre megy, a másik is, ha pedig hátra, akkor a másik is. Következésképp, ha az egyik kileheli lelkét, a másik is. 

Győrnél még szépen sütött a nap,
 
aztán kezdett beborulni, és ezzel beárnyékolódni a nagy terv. Bábolnán kapott el bennünket az eső, így B tervként Tatát vettük célba. Almásfüzitőnél tehát, végül tovább jutottunk, de a pilisi térséget mégsem értük el, és így a neheze még hátra volt... Nem is gondoltuk milyen nehéz szakasz várt még ránk! Tatán pedig az Öreg-Tó motel,

ahol kerékpárjainkat biztonságba helyezték az éjszakára...

Szöllősy András

*****************************************************************************

A Narconontúra zárónapja
Vasárnap - 2013. szeptember 22.

Tata - Budapest, Hősök tere - 75 km

Reggel a Tatai Öreg-Tó Motel recepcióján még szélesen mosolyogtunk,

mert tudtuk, már csak néhány óra, és befutunk a célba. Kicsit később lelohadt a lelkesedésünk, mert a reggeli recepciós nem tudta, hogy esti váltótársa hová tette a fészer kulcsait, és nem tudta kiadni a bicikliket. Mindenkit végighívott, mindent végig keresett, de a kulcsok nem lettek meg. Próbálkoztunk így, aztán úgy,

de az ajtó nem nyílt ki. Végül Feri csákánnyal feszítette le a zsanérokat az ajtóról, de mire el tudtunk indulni, addigra már kerek egy órás késésben voltunk a terveinkhez képest. Szponzoraink sora pedig bővült, mert a kellemetlenségért cserében nem fogadták el tőlünk a fizetséget az ott töltött éjszakáért. Gondoltuk, behozzuk lemaradásunkat az úton, és keményebben tekertünk... Na, az utolsó nap meg kellett ismernünk a Magyarok Istenét! 2 hét folyamatos tekerés után, volt itt olyan zihálás, hogy le se merem írni! A legvégső próbatétel a Budakeszi emelkedő volt, ahol azt mondtam magamban "még egy ilyen, és meg kell állnunk pihenni!" Szerencsére több emelkedő már nem várt ránk, csak egy hatalmas lejtő Budakeszitől Pasarétig,

onnét pedig sima terep a Hősök-teréig. Út közben többek csatlakoztak befutónkhoz: Molnár Laci és Lucz Roland Pátyon, Barsi Klári pedig a Széna téren. Az utolsó fél órát már diadal menetben nyomtuk le, késői indulásunk, és kimerített energia telepeink dacára, 1 órával korábban, azaz 13 órakor befutottunk a Hősök-terére, ahol az arénában lelkesen tapsolt és éljenzett a tömeg - az nem derült ki egyértelműen, hogy nekünk, vagy a derbiseknek, de nekünk nagyon jólesett! A következő órában egymást követték a gratulációk, a jókívánságok, és a meleg kézszorítások,
 
 
majd szép lassan elbúcsúztunk egymástól, és bizsergő tagokkal, és lélekkel hazaindultunk. A Narconontúra véget ért, amit vállaltunk véghez vittük.

2013. Szeptember 8-22 között
- 1847 km-t tekertünk, ez alatt

- 26 iskola
- 85 osztályában
- 52 előadáson (az előadások 2x45 percesek)
- 1920 diák, tanár, igazgató (1,04 fő/km) hallgatta meg az előadásainkat

Előadóink a Narconontúra során:
- Harbeit József (Hörbi)
- Márton Péter

valamint
- Erdősi Béla
- Nagy Zsolt
- Bodnár Zsolt
- Kovács Zoltán
- Bodó László

Kerékpárosaink:
1. Teljes távon:

- Kökény Ferenc, Komló (1. alkalommal)
- Szöllősy András, Piliscsaba (3. alkalommal)

2. Rész távon:

- Adorján János, Paks (2 alkalommal teljes távon, 2013-ban kb. fél távon)
- Balázs János, Szécsény  (1. alkalommal, összesen kb. 5 órát)
- Fórián Ferenc, Budajenő (1. alkalommal, összesen kb. 5 órát)
- Hornyák András, Nyírbátor (2 alkalommal teljes távon, 2013-ban 2 napot)
- Klajban Csaba, Szécsény (1. alkalommal, összesen kb. 5 órát)
- Lucz Roland, Solymár (2 alkalommal kb. fél távon, 2013-ban kb. 6 órát)
- Molnár László, Budapest (1. alkalommal, összesen kb. 6 órát)
- Pataki Attila és Erika, Sükösd  (1. alkalommal, összesen kb. 5 órát)

Szervezőink:
 
- Harbeit József (Hörbi), kísérő, szervező
- Márton Péter, kísérő, szervező
- Szamper Marika, szervező
- Szöllősy András, résztvevő, szervező

Szöllősy András

 

Mennyire találta érdekesnek a beszámolót?





Submit Survey  View Results

 

© Copyright 2013. Narconon. Minden jog fenntartva. A Narconon név és ugró alak védjegy, és szolgáltatási jegy, amely az Association for Better Living and Education International (Szövetség a Jobb Életért és Oktatásért) tulajdonában van, használata annak engedélyével történik.