2015

Narconon Bringatúra 15., utolsó napja. 2015.09.13.


Vámosmikola - Garáb 89 km

Vasárnap megérkeztünk, és ettől kezdve megváltoztak és felgyorsultak az események. A fontossági sorrendünkben előre került a családunk és a munkánk, így túránk utolsó napját a folyamatos szinkronból kizökkenve, visszatekintésként írom meg:

Az utolsó szakaszt tudatosan rövidítettük így le, hogy kora délutánra kényelmesen befuthassunk Garábra, ahol családtagok, barátok és munkatársak szűk köre várt ránk. 





Megcsináltuk! Garáb polgármestere, Kovács Zoltán úr és Ferencz József "Csaszi", a Narconon Új Élet Központ ügyvezetője elismerő mosollyal fogadott bennünket a bejáratnál, hátuk mögött az összegyűltekkel. Egy finom ebédet követően Ferencz Marcsi, a Narconon Magyarország Alapítvány vezetője okleveleket adott át a Narconon Bringatúra résztvevőinek és külső segítőinek. Ugyanezt tettem én, a Narconon Bringatúra túravezetője is, átadtam ezen kívül a teljesítménynaplókat a megtett kilóméterekkel és a teljes távosoknak kijáró NBT ezüst medálokat. 





Ezúton is szeretnék köszönetet mondani csapatunk tagjainak, segítőinknek és támogatóinknak, így többek között a következőknek:

- Horina Klárinak, aki mindvégig velünk volt, és kerékpározás mellett, az előadások megtartasában is segédkezett, sőt a túránk során maga is elkezdett kiképződni Narconon előadónak. Klári több, kb. 20 éve Németországban él, és csak azért jött most haza Magyarországra, hogy a Narconon Bringatúra teljes távján részt vegyen;



- Posta Kálmánnak Hajdúdorogról, aki az első naptól az utolsóig hősiesen állta a sarat, tekert forróságban, szélben, esőben, lejtőkön le és emelkedőkön fel, mindvégig jókedvű, és optimista maradt, és optimizmusát kisugározta ránk, többiekre is. Köszönet illeti Kálmán feleségét, Katikát is, aki nem csak nélkülözte, de biztatta is Kálmánt ezalatt a 2 hét alatt;

- Kovács Zoltánnak Tatabányáról, aki beugró előadóként 1 hetet vállalt, ennek ellenére 2 hétig maradt, de nem bánta meg (mi se!). Zoli kiváló előadó és szervező, e mellett remek csapattag - akárcsak Klári és Kálmán - ráadásul jó szakács is! Köszönjük feleségének, hogy mindezt lehetővé tette Zolinak;

- Magamnak nem köszönöm meg, de feleségemnek, Ildikónak nagyon is, mert komoly erőfeszítés volt számára egyedül helytállni az életünk minden területén, e mellett folyamatosan biztatott és drukkolt nekünk;

- Fischhof Zsuzsának, aki önkéntesként szervezte le (és, ha kellett, át) az előadásokat,  folyamatosan tájékoztatott és koordinált, hogy minden a lehető legtökéletesebb legyen. Nélküle nem tartottunk volna előadásokat;

- Hornyák Andrásnak Nyírbátorból, aki az idei résztávjával egyike azoknak, akik összességében a legtöbb kilómétert tették meg a Narconon Bringatúrák történetében. András 2-szer teljes, és 2-szer rész távon tartott velünk. Saját elmondása szerint akkor kezdett komolyabban kerékpározni, amikor az első Narconon Bringatúrán résztvett;

- Pap Zsoltnak Nagykőrösről, aki szintén nagy veteránunk, bár idén ő is résztávot teljesített, de korábban velünk tartott teljes és rész távon egyaránt. A 2006-os túrán, amikor teljes távon kerékpározott, ő volt a mi velocipédes "manónk"; 

- Erdősi  Béla Narconon előadónak, aki Esztergomban 2 előadást tartott meg a nevünkben;

- Védnökeinknek, akik ezen a túrán, vagy a korábbi Narconon Bringatúrák során kiálltak mellettünk, közülük is kiemelten Légrádi Márk fővédnökünknek, aki nagyon sokat segített a média kapcsolataival, és marketing ötleteivel, ezen kivül lelkesen biztatott bennünket;

- Kollégáimnak, Mészöly Cintiának, Jónás Sándornak és Kolozsi Jánosnak, akik marketingben és szervezési feladatokban segítettek;

- Azoknak, akik támogatói mezt vásároltak (főleg, ha viselni is fogják);

- Azoknak, akik olvasták, lájkolták, vagy megosztották a híradásainkat. Reszben a Ti lelkesítő visszajelzéseitekből mérhetjük le, hogy szüksége van-e a társadalmunknak ilyesfajta megmozdulásokra...;

- Végül, de messze nem utolsó sorban azoknak az iskola igazgatóknak, és pedagógusoknak, akik lehetővé tették, hogy megtartsuk előadásunkat közel 1200 gyereknek, valamint maguknak a gyerekeknek, akik figyelmesen végighallgatták, és befogadták az adatokat. 

A Narconon Bringatúrát Szöllősy András alapította 2006-ban, és szervezte meg, hogy ezidáig 4 alkalommal útra keljen és vett részt maga is a túrákon. Ez a fickó vagyok én, azaz én szoktam készíteni a fotók egy részét és megírni a túranaplókat is a túrák során.

Idén közel 2 ezer km-t tettünk meg 2 keréken, 2 hét alatt, és (eddig) 1173 gyerekhez sikerült eljuttatnunk az igaz adatokat a drogok használatának következményeiről. Ez a szám úgy lehetett volna több, ha egyszerre több előadó tarthatott volna előadásokat párhuzamosan, de ez nem mindig jött össze. Rendeltek viszont előadásokat a túránk folyamán, és ezeket hamarosan meg is fogjuk tartani, így reméljük, mégis csak elérjük a kitűzött 2 ezer fős célt. 

Jövőre lesz 50 éves a Narconon világszervezete (és én magam is), ezért most szeretném felmérni hogy szükség van-e arra szerinted, hogy a Narconon Bringatúra jövőre ismét útra keljen? Igen, vagy nem?


14. nap 2015.09.11. 

Dorog - Vámosmikola 137 Km

Utolsó előtti napunk, az eddigi megpróbáltatásaink utáni jól megérdemelt "laza" levezetés. Csodás idő, enyhe szellő, kímélő domborzati viszonyok, jó hangulat jellemzi. Holnap kb. 14 órára visszatérünk Garábra, a Narconon Új Élet Központjába, ahonnét 2 hete elindultunk, hogy 4. alkalommal is körbe kerékpározzuk Magyarországot a határaink mentén, és út közben gyerekeknek előadásokat tartsunk a drogokról, és a drogfogyasztás veszélyeiről. Előadásainkat mindenhol örömmel fogadta tanár, diák, és a gyerekek megértették, mi vár arra, aki ebbe a csapdába belekerül. Emlékkönyvünkben több tucat új bejegyzés tanúskodik erről.















13. nap 2015.09.10.

Mosonmagyaróvár - Dorog 137 Km

Felhős a reggel, de kellemes a hőmérséklet. Korán kelek, írnám a naplót, de ébrednek a többiek, és nagy a jövés-menés körülöttem. Szállásadóink, egy bácsi és felesége, mosolyogva kísérik figyelemmel hadmozdulatainkat, és, hogy érezzük, mennyire vendégszeretők, kávéval kínálnak, és folyamatosan beszélnek hozzánk. Összeszedem minden figyelmi egységemet, és arra próbálok koncentrálni, amit írok, nehogy azt írjam le, amit mondanak, ennek ellenére belekuszálódok a gondolataimba. Már mindenki készen áll az indulásra, csak én nem, a többiek türelmesen várják, hogy elkészüljek, és közben beszélgetnek a háziakkal az élet kalandjairól...  Nagy nehezen elkészülök én is, indulhatunk! Már a biciklikre szállnánk fel, amikor egy karvaj az orrunk előtt kap el egy örvös gerlét, és a földhöz csapva, éppen ki akarja végezni, amikor a gerle kiszabadítja magát, és menekülő sebességgel kereket old. Micsoda tanulsagos képsor! Egymásra nézünk, és mi is ezt tesszük - különben még most is ott álldogálnánk és beszélgetnénk.

1. feladat odaérni Győrladamérra, a Községi Általános Iskolába legkésőbb 10-re, az előadás végére. 2 évfolyam 68 diákjának tartunk itt előadást 2x45 percben. A feladatot teljesítjük, és minden megpróbáltatást feledtető, kedves fogadtatásban részesülünk, gyerek és tanár egyaránt lelkes. Közös fotózás után finom teával és almával kínál bennünket az igazgatónő.

 

A 2. előadásunk (63 fő) helyszínére, Dunaalmásra, a Csokonai Általános Iskolába nem sikerül időben odaérnünk, mert erre a napra esőt rendeltünk, nehogy szégyenszemre úgy térjünk vissza küldetésünkről, hogy még el se áztunk amúgy alaposan, egyetlen egyszer sem. Elered tehát az eső, és lassul a sebességünk. Bemenekülünk egy vendéglőbe és ebéd közben próbálunk megszáradni, de, ahogy újra nyeregbe pattanunk, percek alatt újra csurom vizesek leszünk. Egyetlen gyógyír van arra, hogy ne fázzunk meg, ez pedig maga a tekerés, mert amíg izzadunk, fel is melegszünk. Országjárásunk egyik legkeményebb napja ez, ugyanis az 1-es majd a 10-es számú főutakon óriási a forgalom, a kamionok pedig - tisztelet a kivételnek - nem fordítanak figyelmet a kerékpárosokra. 



Örömmel értesülünk, hogy a mai napon Erdősi Béla Narconon előadó is be tud szállni csapatunkat erősíteni, és 2 esztergomi előadást tart meg a Géza Fejedelem Ipari Szakképző Iskolában, a Narconon Bringatúra nevében, összesen 45 gyereknek.

Dorogtól pár percre lakom, és titkon remélem, hogy láthatom a feleségemet, és a gyerekeimet, de mire megérkezünk, lefürdünk, és fogadóképesek lennénk, a gyerekek már mennek alukálni, és Ildi nem akarja őket újra felöltöztetni és kimozdítani.  Egyébként is meglepetés lett volna nekik, ha láthattak volna néhány percre, tehát nem éri őket e miatt csalódás csak bennünket, szülőket. 

Kálmán ellenben szeretné emlékezetessé tenni ezt az estét, és meghívja a csapatot egy  vacsorára. 



Több előadásunk már nem lesz, mert itt a hét vége, de vár még ránk 2 napi bicajtúra, hogy célba érjünk Garábon, a Narconon Új Élet Központjában, ahonnét 2 hete elindultunk, hogy körbekarikázzuk egész Magyarországot, és gyerekeket világosítsunk fel a drogokról és azok hatásairól. Még 2 nap, és önkéntes feladatunkat végrehajtottuk. 


12. nap 2015.09.09.


Horvátzsidány - Mosonmagyaróvár 132 Km

Kényeztetnek engem a többiek: Kálmántól kávét, Kláritól lekváros kenyereket kapok reggelire. Mostanában korábban fekszem, korábban kelek, és reggel írok, nem este, mert a kialvatlanság kiveszi az erőmet. Nem a kilóméterek határozzák meg a teljesítményünket, hanem egy "kilóméter-időjárás-domborzat-fizikai-és-szellemi-állapot" egyveleg. Mondok egy példát: fitten, jókedvűen, jó időben simán teljesíthető egy Balaton-kör (több, mint 200 km) viszont, ha valamelyik hiányzik ezek közül, még egy Velencei-tó kör (kb. 50 km) is sok lehet egy napra. 

Eredetileg Peresznye volt az úticélunk, de Peresznyén nem volt szállás, ezért álltunk meg tegnap Horvátzsidányban, így Sopronba bejutni kb. 3 km-rel hosszabb út lett a számunkra. Megcsináljuk, mi az nekünk, de az előadásokra - amiket Kovács Zoli természetesen időben ad le 51 tanulónak - nem érhetünk oda. Néhány diákkal (és tanárral) azért találkozunk a Danubius Hotels Szakmunkásképző Iskolakollégium Juventus tanéttermében, ahol mind az ebéd, mind a kiszolgálás iskola értékű. 



Kálmán gumit cserél Klári biciklijén, majd az eredeti útiterv szerint irány a Fertő tó. Az idő és a kedvünk is ragyogó, mindannyian egyetértünk abban, hogy ez a kis tavi túra a jutalmunk a kitartásunkért. 





A Fertő tótól távolodva egyre viharosabb a szél, ami estére kiveszi minden erőnket. Nézzük mindennek a jó oldalát: eső nem esik! Ahogy nézem a szélgenerátorok erdeit, lassacskán beleszédülök. Mire begördülünk Mosonmagyaróvárra, már nincs sok kedvünk beszélgetni se... Zoli ismét kitesz magáért, és feljavítja a kedvünket egy jó vacsival. 



11. nap 2015.09.08.


Lenti - Horvátzsidány 138 km

Lentiben nem csípős, hanem harapós hideg reggel fogad bennünket, de a napocska biztat, hogy menjünk nyugodtan, ott lesz velünk - amíg ráér... Lentiben, a Gönczi Ferenc Gimnáziumban 1. órán 60 gyerek hallgathatja meg előadásunkat a drogokról és azok hatásairól. A gyerekek komolyan veszik a hallottakat, mert a Narconon előadása nem a megszokott kaptafára készült, és sok új adatot kapnak, amin tényleg elgondolkodnak. 



Mi bringások, csak bemutatkozunk, aztán haladunk tovább, mert tudjuk, hogy hosszú út és kemény ellenerők (emelkedők, szembe szél, hideg...) várnak ma ránk. Sajnos e miatt mi bringások, a második lentii iskolába, a Vörösmarty Általános Iskolába nem is tudunk bemenni, mert 9:55-re, mire az előadásunk kezdődne, mi már a megyét is elhagyjuk. Zoli és Klári lelkesen mesélik, hogy a gyerekek sorba álltak, hogy ők is írhassanak az emlékkönyvünkbe. 



Őriszentpéteren ma nincs előadás, csak kedves fogadtatás, Csákánydoroszlón viszont mindkettőben részünk lehet, sőt az Általános Iskola igazgatója még egy fínom ebédre is meginvitál bennünket (a konyhás nénik, pedig angyalok).  Mindkét említett helyen 1-1 volt osztálytársammal is sikerül összefutnom, ami különlegessé teszi ezt a napot. 





Irány Ják! Hogy, hogy nem, Körmendnél rátévedünk egy komoly forgalmú főútra, ahonnét szó szerint ledudálnának, ha tudnánk hová menekülni, de nincs kiút, végig kell rajta mennünk. Nehezíti a dolgot, hogy a nap összevész a fehőzettel, és duzzogva elvonul, a szél pedig felbátorodva süvít az képünkbe, és ez már nem változik egész estig. A szél és a hideg cseles ellenségei a bringásoknak! Az ellenállás jól kiizzaszt, aztán pedig lehűt...





Az utolsó 40 km igazi megpróbáltatás, de kitartásunkat siker koronázza Horvátzsidányban, mert vegre befutunk a szálláshelyünkre. Ma összesen 118 gyerkőc kapott tőlünk életre szóló, stabil adatokat a drogokkal és azok hatásaival kapcsolatban. Holnap folytatjuk a munkát! 


10. nap 2015.09.07.

Komlósd - Lenti 141 km

Öt és fél órát sikerült aludnom, ami érzem, nem elég, de sietni kell, mert a babócsai Gábor Andor Általános Iskola tornatermében 8-kor kezdjük az előadást, 100 felsőtagozatos diák előtt. A nap meglepetése, hogy Kovács Zoli átszervezte az életét, hogy velünk tudjon maradni turánk végéig. Klári továbbra is képződik, tanul, gyakorol, segédkezik az előadásokon, így a 4. Narconon Bringatúra küldetésének beteljesülése biztosított marad. 



Babócsáról Csurgóra vesszük az irányt, ahol a Csurgói Eötvös József Általános Iskolában tartjuk meg drogfelvilágosító előadásunkat. A szokásosnál kisebbek, ötödikesek a gyerekek, de tátott szájjal hallgatják a drogokról és azok hatásairól szóló előadásunkat. A tanárnő megerősíti hogy az elhangzottak, és az előadásmód együttesen megértették a gyerekekkel a mondanivalót és annak fontosságát. 





Több, mint 40 km már mögöttünk, de 100 még előttünk, a kialvatlanság, az erős domborzat, a szél és a változékony idő nem kíméli az embert. Ha felvesszük a meleg felsőt, kisüt a nap és erős emelkedő következik, ha pedig levesszük, beborul, és jön egy hosszú lejtő, ahol átfázunk. Ebéd Nagykanizsán, onnan pedig irány Lenti. 



A holminkat minden este kézzel mossuk, de Lentiben kedves szállásadónk megteszi ezt helyettünk, amivel időt nyerünk, és egy kellemes vacsorát követően az egész csapat korán aludni tér. 


9. nap 2015.09.06.

Villány - Komlósd 109 Km

Micsoda reggel! Napsütés, meleg, jókedv... A felhőkből csak annyi maradt, mint tejszínhabból a tegnapi kávén.



Első előadásunkat a Villányi Általános Iskolában tartjuk meg 30 gyerek előtt. Vajon honnan ez a rengeteg serleg a vitrinben? Most nincs időnk kideríteni, menni kell Kémesre, a következő helyszínre, de örömmel megtudnánk!





Kémesen 38 diákunk van, sokuknak nem jut ülőhely, ezért hoznak magukkal széket. 



Ami az előadásokat és azok szervezését illeti, eddig sima ügy volt minden. Most jön, ami még nem volt: Bácsbokodon tegnap haladtunk át, de ma kell ott előadást tartanunk a Bácskai Általános Iskolában, hiszen ma van tanítási nap, tegnap nem volt. Zoli és Klári tehát, a kémesi előadás után nagy sebességgel visszaszáguld, és megtartja az előadást Bácsbokodon 36 gyerek előtt. Minden perc szorosan be van osztva, mégis óraműszerű a pontosság. Emlékkönyvünkben pedig egyre csak gyűlnek az értékes, köszönő és biztató bejegyzések, amelyek a túra után a honlapon is láthatók lesznek. Köszönjük, örülünk, hogy tetszett, és kívánjuk, hogy az előadásunkon született felismerések vezéreljenek benneteket, kis barátaink, további utatok során! 

Babócsa a mai úticél, de Komlósdon megállunk friss háztáji tojásért, és a néni megsúgja, hogy a falu végén egy panzió létesült, és jobban járunk, ha ott megszállunk. Így is teszünk, és ezzel felavatjuk a 105 éves malomból lett csodálatos vendégházat, ahol mi vagyunk a leges-legelső vendégek, ugyanis a hivatalos megnyitó majd csak egy hét múlva lesz. Elragadtatással nézegetjük az eredeti, szúette, ácsbaltával, bükkfából faragott födémgerendákat, és a 70 cm vastag, művészien rakott és fugázott tégla falakat. Kiss János bácsi, a tulaj elmeséli az épület hányatott történetét, és mesébe illő átváltozását. Ahogy beszél arcáról sugárzik az elégedett büszkeség, pedig az idáig vezető út hasonlóan kalandos lehetett, mint a mi 2000 km-es túránk. 





Előadóink este mindent elmesélnek, megmutatnak, megbeszéljük, mikor kelünk reggel, aztán mindenki elmegy aludni - egyet kivéve... 

Vasárnap - 8. nap 2015. szeptember 05.


Kelebia - Villány 143,9 km 

Ha teheted, ne szállj meg pályaudvarral szemben, hacsak nem akarod egész éjjel  a "tú-tu-tu-tú tu tu tú"-t hallgatni! Fáradt, elgyötört testem aludt, de a tudatom ébren volt ezen az éjszakán, aztán már itt is a reggel. Kálmán 2 erős illatú, kávéval állít be, egy neki, egy nekem. Más nem kávézik. Feltöltöm a szintet, naplózom a magunk mögött hagyott napot, közben érkezik új résztávosunk, és hamarosan indulunk. 

Napunkat viharos szembe szél és fenyegető, fekete felhőzet vonulása jellemzi, erőteljes fényáttörésekkel. 



Sík a terep, de megeröltető a menet. Előadás ma nincs, csak a kilómétereket rójuk. A Dunán a mohácsi komppal kelünk átó, tudjuk a felén már túl vagyunk. Tegnap, Szeged előtt teljesítettük az első ezrest. Mások is bicikliznek, másfelé, más célból, más járgányokkal...





Kovács Zoliék találkoznak a bácsalmási Német Nemzetiségi Önkormányzat Elnökével, Krix János úrral, aki a helyi kerékpáros klub tagja, és jövőre szívesen részt venne a túra szervezésében is. Víllányi szálláshelyünk feledteti az előző éjszakánkat, szállásadónk a helyi iskola tanárnője, egyik szomszedunk pedig az iskola igazgatója, akivel meg is beszéljük, hogy a 2. órában megtartjuk az előadásunkat a felsősöknek. Zoli nagyon titokzatos, valami meglepetést tartogat nekünk...



S
zombat - Hetedik nap - 2015. szeptember 05.

Mezőhegyes - Kelebia 138 km


Két veteránunk, Hornyák András és Pap Zsolt, indulás előtt, kiemelt elismerésben részesülnek az elvarázsolt osztályteremben, amiért ismét erősítik Narconon Bringatúránkat. Íme, Hornyák András kilométergyűjtő füzete.



 ">>Katonák<< vagyunk, csak éppen megváltozott a harcmodor, az ellenség pedig fantom, akinek célpontjai a gyerekek..." így hangzik a méltatás András és Zsolt önfeláldozó részvételét illetően.  

 Az Úr a 7. napon megpihent, de mi nem pihenünk, csak rójuk tovább a kilométereket. Isten elgyötört teremtményei pedig csak özönlenek ki a fák közül a szemeink elé, és békésen menetelnek valamerre, ahol remélik, majd élni hagyják őket.



Hornyák András és Pap Zsolt megegyezés szerint csak Szegedig tekernek velünk, onnantól pedig ketten haladunk tovább Posta Kálmánnal. Nos, mi történt Horina Klárival? A Narconon Bringatúra így zajlik: néhány kerékpáros körbetekeri az országot a határok mentén, és eközben a kisérőkocsi sofőrje - aki idén Kovács Zoli - előadásokat tart a gyerekeknek a drogok és a droghasználat veszélyeiről... Egy ilyen túra megszervezése nem kis feladat, Zoli viszont csak az 1. hetet tudja velünk tölteni ezért legkésőbb hétfőn (09.07-én) mindenképpen el kell, hogy hagyja csapatunkat. Zoli kiváló előadó, és minden szempontból kiváló csapattagunk, ezért pótolhatatlan a számunkra, de utóbbi abból a szempontból is igaz, hogy nelküle előadó nélkül maradnánk... Klári tehát, akinek megvan a szükséges előképzettsége hozzá, a következő három napban átveszi az előadást, hétfő este pedig a kocsi kísérői és előadói szerepet Zolitól. Igen, Zolinak megvan ehhez szükséges jogosítványa és jártassága, ugyanis korábban a Narconon magyarországi ügyvezetőjeként ő képezte ki és vizsgáztatta le a többi Narcononos előadót is.

  


A déli határvidék nagyon gyönyörű, Mórahalom például példásan ápolt, és rendezett - bár minden településünk ilyen lenne! Érezhető, hogy jelenleg rendkívüli állapotok uralkodnak, mert mindenfelé rendőrök csapatai állnak készenlétben. Beszéltünk rendőrökkel, polgárőrökkel, mindenki mosolygós és barátságos, nem érezni semmiféle indulatot.  

Úti célunk Kelebia, ahová rendben meg is érkezünk a sötétség beállta előtt. Itt nincs sok szálláshely, egészen pontosan egyetlen egy van. Nos, ez az egy nem valami eszményi, de utunk során el kell felejtenünk a megszokott konfortunkat! A zuhanyzóban van forró és hideg víz, de meleg, vagy langyos nincs. Ha teljesen megnyitjuk a meleget, akkor leégeti a bőrünket, ha pedig csak egy cseppet is megnyitjuk a hideget, akkor jeges hidegre vált. Általában egyszer zuhanyzunk egy helyen, de itt kétszer fogok, mert az ágy, amiben aludtam, tömény hányásszagot áraszt, és ezt érzem magamon, amitől undorom van.

Izgalmas nap elé nézünk, mert reggel beáll közénk Kovács Árpád Veszprémből... Legyen ismét esőmentes napunk sok hátszéllel!



Péntek - Hatodik nap - 2015. szeptember 04.


Biharugra - Mezőhegyes 147,2 Km

Mennydörgésre ébredvén, nem az étvágy az első, ami hosszútáv-bringásoknál, indulás előtt megjön... Ezt a gondolatot nem folytathatom, mert nem tudom, mi az, ami először megjön hosszútáv-bringásoknál, ha reggel mennydörög, de ez a csapat nyeregbe pattant és elhúzott Délre. Én ettem volna, de a tekerés se rossz... 

Nem jelenthetem ki biztosan, hogy az eső elöl menekülünk, vagy inkább az első előadásunk gyulai helyszínére sietünk, de tartós, 25-27 km/h sebességgel hajtani egy felszerelt biciklit, nem tartozik a kerékpározás meghatározó élményei közé. Növeli viszont a vital-kapacitást*, és keményíti a lábizmokat. Amíg az ember le nem teker 140 km-t, talán észre se veszi, hogy a tenyerében is vannak izmok, erek és idegek. Pedig vannak, mert nagyon is el lehet nyomni őket. Folytassam az ülőpárnákkal?

(*maximális belégzés után kilélegzett levegő mennyiségét nevezzük vitálkapacitásnak)

Mai előadásaink: 

1. Gyula, Harruckern János Szakközépiskola 120 fő,
2. Gyula, Göndöcs Benedek Közepiskola 90 fő

Előadónk szerint mindkét helyen kifejezetten érdeklődő, és együttműködő volt a diákság. Egy jó előadó érzékeli ezt: ha figyelmet kap, és együttműködnek vele a hallgatók, akkor maga is élvezi az előadást és feldobottá válik, ha ellenben azt érzi, hogy elfárad, kedvét veszti, ebből biztosan tudhatja, hogy nem sikerült megnyernie a közönsége figyelmét. Ez eddig érdekes, de mire használható? Egy jó előadó azt is tudja, hogy ez nagyban rajta múlik. 

A Göndöcsben ma az Egészséges Táplálkozás és a Sportos Élet Napja van, ezért nagy szeretettel fogadnak bennünket, és olyan finomságokkal kínálnak, mint hajdina és köles kása, dióval, mazsolával, fahéjjal, hozzá cékla-meggy lé - mindezt házilag állítják elő az iskolában a konyhások és a diákok, akik főzést és cukrászatot is tanulnak. Ezeket mi is megtanulnánk szívesen! 

András és Zsolt önszorgalomból ellátogatnak a Bréda Kastélyba, és akkor érkeznek meg utánunk a mezőhegyesi, 47-es majorba, amikor már kész a csirkepaprikás nokedlivel, békési módon. Már mindenki nagyon éhes, de mielőtt leülnénk vacsorázni, Zoli integet, hogy mutatni szeretne valamit. Ami elénk tárul, azt nem csak látjuk, de meg is tapogathatjuk, megszagolhatjuk, és újra élhetjük benne a régi emlékeinket. Egy elvarázsolt világba lépünk be, egy ajtóval arrébb. Beszéljenek helyettem képek! 










Csütörtök - Ötödik nap - 2015. szeptember 03.


Nyírbátor - Biharugra 145,6 km.


Elégetett kalória kb. 4500 (Vajon nem ütközik törvénybe ennyi kalóriát csak úgy elégetni?!) 

Veterán bajtársainkkal (kétszeres teljes távos, Narconon Bringatúrás Hornyák András és Pap Zsolt) kellemesen telt az este,  



így reggel nem is olyan könnyű az indulás. A csapat elrajtol, én pedig még az utolsó percben is a GPS-t babrálom, hogy lehetőleg az eredetileg tervezett, és ne a "legrövidebb", vagy "leggazdaságosabb" úton menjünk Biharkeresztesre. Még be se fejezem a pötyögést, felnézek, és a csapat már el is tűnt a szemem elől, én pedig azt sem  láttam, merre indultak el! Itt kell lenniük néhány száz méteres körzetben - így okoskodom! Mit is tehetnék?! A GPS-re hallgatok, és e miatt nem kevesebb, mint 3 óra múlva tudjuk újra egyesíteni erőinket. Mondjuk ki, Hornyák András jobban ismeri a Nyírséget, mint a GPS, és a jó úton indul el, a többiek pedig követik, én ezzel szemben egy másik útvonalon haladok. Feltalálták már mobiltelefont, de egyelőre csak azt a fajtát, amit fel kell venni. Ez a fejlesztési zsákutca keresztülhúzza a számításaimat, így aztán izomból próbálom megoldani a helyzetet. 2 óra megfeszített tekerést követően kezdek pislogni, hátha látok egy box utcát, ahol gumikat lehetne cserélni, de ezen a környéken még nincs kiépítve kerékpárosok részére ilyen színvonalú infrastruktúra.  



A 3. óra elteltével kiderül, hogy valahogy lehagytam a csapatot, ők viszont voltak az iskolában, ahol Zoli előadást tartott. Vidáman mondják, hogy meséltek rólam a gyerekeknek... 


A magasabb kvóta motiválóbb, mint az alacsonyabb, ezért elhatározzuk, hogy nem szállunk meg az este Biharkeresztesen, hanem tovább megyünk 10-20 km-t. Így jutunk el Biharugrára, ami azért is jó, mert holnap közelebb leszünk Gyulához, ahol Zoli előadásokat fog tartani, és mi bringások is szeretnénk bekukkantani, bemutatkozni a gyerekeknek. Nem is beszélve róla, hogy Biharugrán, egy igazi madárlesen (www.kmnp.hu) hajthatjuk ma nyugovóra a fejünket, ahol éppen kakaspörkölt fő egy bográcsban, amikor megérkezünk - sajnos nem nekünk, de az illata  meggyőz bennünket, hogy holnap ilyet kell vacsoráznunk. 
Kovács Zoli, aki szakács, sofőr, szállásszervező, és előadó egy személyben, feljegyzi az igényt, aztán szerény mosollyal jegyzi meg, hogy ma bizony 251 hallgatója volt. Akkor tehát ma 251 diákért és tanárért teljesítettük a távot! Minden nap letekerném, ha csak fele ennyinek elvihetném azt az üzenetet, aminek a célbajuttatását felvállaltuk. Mi itt vagyunk, elindultunk, és teljesítjük a vállalást, tudva azt, hogy a droghelyzet romlik, és a legveszélyeztetettebbek a gyerekek. 



Szerda - Negyedik nap - 2015. szeptember 2.


Kisvárda - Nyírbátor 108 km


Ezeket a naplókat éjjel írom, így mindjárt az elején elmondhatom, hogy a mai egy remekül sikerült, tartalmas, ámde fárasztó nap volt. 

Egy híján 100 gyerek és tanár hallgathatta meg előadásunkat ezen a napon, de ne én mondjam el, hogy ez milyen volt, hallgasd meg a győrteleki Feke István Általános Iskola igazgatóját, Korponai Sándort! 


Egész nap sík vidéken bicikliztünk, mégis kimerítőbbnek éreztük ezt a napot, mint az előzőeket, amikor meg kellett küzdenünk a domborzattal: tűző nap, útfelbontások, szembe szél, por a szemekben és a légutakban, 40 fokos ivóvíz a kulacsokban és erőteljes kamionforgalom. Így jellemezném röviden túránk 4. napját.

Kinek a talpa, kinek az ülepe ég, de a jó kedv a vidám elszántság egy megveszekedett percre sem hagyja el a csapatunkat. Se zsörtölődés, se siránkozás, se pedig idegeskedés nincs, csak haladás a tűző napon, a kitűzött napi cél felé.

Eddig két teremőr segített nekünk ebben: az egyik tegnap vigyázott a biciklikre, amíg a gyerekekkel találkoztunk a sátoraljaújhelyi Trefort Ágoston Szakközép Iskolában, a másik útbaigazított, ahogy ma Nyírbátor felé haladtunk. Egyikük K-1 küzdősportot űz - találd ki, melyik!




Mire Nyírbátorba érünk, én már pontosan tudom, mi következik most: zuhanyzás, egy kis pihenés, találkozó Hornyák Andrással és Pap Zsolttal, akik már kétszer csinálták végig a Narconon Bringatúrát, vacsora és naplóírás. Emlékezetes este vár ránk! Vacsora közben szinte egymás szavába vágva emlegetjük fel az izgalmasabbnál izgalmasabb eseményeket a korábbi túráinkból. Megállapítjuk, hogy erre a túrára csak olyanok jönnek, akik nem szimplán sportolni szeretnének, hanem e mellett egyet értenek a Narconon Bringatúra céljaival, és ezért tenni is szeretnének. E mellett egyetértünk abban, hogy a Narconon Bringatúra az egyetlen olyan szervezett és ismétlődő magyar túra, ami az országunk határain halad végig. Kérünk, hogy cáfold ezt meg, ha tudsz másik ilyenről! Holnap nem kell nagyon korán indulnunk, mert az első előadás 5 km távolságban lesz.


Kedd - Harmadik nap - 2015. szeptember 1.

Szemere - Kisvárda 134,7 km



VIGYÁZAT, FOGYÁSVESZÉLY! 


Napi 4000-4500 kalóriát égetünk a Narconon Bringatúrán, de nem mondanám, hogy többet eszünk, mint egy átlagos hétköznapon, sőt! Nem kívánunk sok ételt, inkább inni akarunk (vizet!), és gyümölcsfélékre vágyunk. Azért persze eszünk, rendes, tápláló ételeket, de nem többet, mint máskor. Közben lenyomunk 120-140 km-t, és elégetünk mondjuk 4000 kalóriát. Még számolni se kell, nyilvánvalóan több a felhasználás, mint a bevitel. Igényeljük a sót, mert nem csak a vizet, hanem az elvesztett sót is pótolni kell a szervezetben, fogyasztunk ezen kívül vitaminokat, és estére, bár fáradtnak, mégis kiegyensúlyozottnak érezzük magunkat. 


Ébresztő 6-kor, 6:45-kor már hegyre fel, és tempós tekerés, csak, hogy ott lehessünk Sátoraljaújhelyen, a Trefort Ágoston Szakképző Iskolában, ahol Kovács Zoli az első előadását tarja.



Átlag sebességünk (hegyek között) 19 km/óra. Mi nem vagyunk országúti kerékpárosok, hanem csomagokkal, esőruházattal, vízzel és technikai eszközökkel felszerelt "terep bringások".  Út közben összefutunk egy sráccal, aki strand papucsban hajt egy öreg gépet, a kaszát a vázhoz kötve, a vizeskannát a csomagtartóra erősítve halad az úton, velünk egy irányban. Lehagyjuk, köszönünk, mire ő: "versenyzünk?" Talán örökre rejtély marad, hogy mire is gondolt, de bennem a következő sorok derengenek fel: 


"Vagyok olyan legény, mint te, 
Vágok olyan rendet, mint te..." 


Sátoraljaújhelyen meglepően finomat és bőségeset ebédelünk a Halász Csárdában, aztán irány a "pálya". Amúgy magyarosan visszafordulok, és nyílvessző helyett egy jól irányzott fotót lövök a Zempléni hegységre, ami az északi hegyvidéki megpróbáltatásaink utolsó helyszíne. Innentől nincs több emelkedő - de lejtő se, és hűs, árnyas erdők se, a nap pedig hevesen perzsel. A GPS is megadja magát, a telefonon figyelmeztető szignál, és felirat jelzi a túlhevülést. 





Zoli 2 előadást tartott ezen a feledhetetlenül nyáriasra sikerült napon, összesen 124 diáknak.
Vajon mi vár ránk holnap? 

.

Hétfő - Második nap - 2015. augusztus 31.


Ózd - Szemere 119,5 km

Küzdelmes elindulás Ózdról, a tervezett 7 helyett 8:30-kor,  mivel alaposan meggyűlik a bajunk a GPS-ekkel. (Pedig Kálmánnak és nekem összesen 4 féle GPS-ünk van, és mégse tudtunk hárman egy optimális útvonalat összehozni...) Klári szerint többet érne egy hagyományos térkép, mint ezek a kütyük. Nem tudunk nem egyetérteni vele. Szerencsére ki van nyomtatva a teljes útvonal, ami pontos és jó, de sajnos azt nem mutatja, hogy hol kell elfordulnunk és merre. Tájékozódásunk alapjául tehát a 4 féle GPS, a nyomtatott útvonalterv, a táblák, valamint a segítőkész emberek útbaigazításai szolgálnak. 

Vadnán Ibolya (néni - 68 éves, de nem szabad néninek szólítanunk) behív bennünket egy erős feketére, életvidámsága ránk ragad, holott mi se vagyunk ám lehervadva. Csak csodáljuk érte, hogy ő, hogy csinálja...


Elvarázsolt szépségű tájakon tekerünk keresztül, szinte gész nap, de azért számoljuk a keményebbnél-keményebb emelkedőket is. Vízfogyasztásunk kb. 6 l/fő, de, hogy ez a sok víz hova tűnik...? Nos, szorgalmasan törölgetjük a homlokunkat, ezt a rejtélyt viszont csak találgatjuk: "Ennyi vizet nem lehet csak úgy kiizzadni - vagy mégis?!" 


Kálmán szerint mindig az utolsó 20 km a legnehezebb... Útvonaltervünk szerint van út Krasznokvajdáról Szemerére, de a GPS-ek szerint nincs, csak dupla kerülővel. A krasznokvajdai Rendőrőrsön ellenben, szinte meglepő kedvességgel kapunk útbaigazítást, és lám, ott a "sárga út", bár a GPS-ek szerint lementünk a térképről. A szemerei kastélyszálló, ahol kényelmes ágy, pompás fürdőszobák, úszás a medencében és főszakácsunk, Kovács Zoli jóvoltából, egy mesébe illő paprikás krumpli megkoronázza ezt a napot. Kívánhatnák-e ennél többet-jobbat?


Vasárnap - Az indulás napja - 2015. augusztus  30.


Garáb - Ózd - 127,2 km


Első napunk. Csodálatos idő - a "Gondviselés" jándéka - kedves búcsúztatás Garábon (délelőtt helyett délután), a Narconon Új Élet Központjában, közben, és utána filmforgatás. A csapattagok: Horina Klári Németorszagból, Posta Kálmán Hajdúdorogról, Kovács Zoltán a kocsikísérőnk, képzett Narcononos előadó, rutinos Narconon Bringatúra munkatárs, Tatabányáról, és jómagam (Szöllősy András) Piliscsabáról. Zolival eddig, egyszer dolgoztunk együtt, én pedig most negyedszer teljesítem a Narconon Bringatúrát. A többiek először vannak itt. Az első nap természetesen az összeszokásról szól, előadás nincs, mert augusztus 30. vasárnap van, az iskolák pedig ma és holnap még zárva tartanak. Ózdon, a Strand motel, mint mindig, most is nyitva, de a vacsoráról lekésünk, és az új rend szerint szinte minden zárva... Izgalmasan indul a túra."


 

Mennyire találta érdekesnek a beszámolót?





Submit Survey  View Results

 

© Copyright 2013. Narconon. Minden jog fenntartva. A Narconon név és ugró alak védjegy, és szolgáltatási jegy, amely az Association for Better Living and Education International (Szövetség a Jobb Életért és Oktatásért) tulajdonában van, használata annak engedélyével történik.